Karinthy Frigyes krokit írt ezzel a címmel: A világ legbutább kisgyereke. Többek között ilyeneket kérdez: Anyuka, ha fölmegyek a dombra, fönt leszeeeeek?
Majd később. Fölmentem erre a dombra, most akkor fönt vagyoooook?
Ennél egy fokkal jobb O’Henry Borús Bölénye, aki ilyeneket kérdez: Miért megy az út föl is, meg le is, miért van a csőben lyuk, Hány nyúlfarok kell, hogy az égig érjen?
Nem tehetek róla, ezek a szamárságok esnek le, amikor végigpörgetem a FB-ra tett képeket. Megértem a világ szépségeire való rácsodálkozást, de a századszor feltett hóvirág, az ezredszer látott tájkép ugyanarról a helységről, az ötszázadik jó kívánságot tartalmazó azonos szöveg stb. láttán önkéntelenül felmerül bennem: Minek kellett ezzel igénybe venni az időmet, miért kellett hússzor megosztani egy nem is akkora durranást.
Miért, miért, miért?
Ha látom a havazást a képen, boldog leszek?
Ha én is megosztom, a többiek okosodnak rajta?
Ha a meteorológia havat jelzett, kell az én bizonyítékom, hogy jé, tényleg, de mennyire havazott. Két cm hó esett.
Olyan is ez a mentalitás, mint amit mutat nekünk Karinthy kiváló paródiája, amit Szabolcska stílusát utánozva tesz elénk. Idézem a vers utolsó strófáját:
/ A mi falunkba nyáron nő a zab / És éjszaka van, ha nem süt a nap; / Forgácsot vág ki fábul a gyalu, / Csodálatos, csodálatos falu./
Érzitek, amit én?
Nyáron nő? Jééé!
Éjszaka van? Jééééé!
Forgácsot vág? Jééééé!
De még ilyet!!!!!
Ízelítő a Préd 10-ből. A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik;.... Baj, hogy az uralkodó a balgaságnak igen magas tisztségeket ad, a gazdagok meg alacsony sorban vannak. ...Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker. Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből. ...Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak! ... Közöm. A fejezet eleje a kontraszelekciótól, a nepotizmustól óv. Máig kísérti a magas méltóságút, hogy ostobákkal vegye körbe magát. (Vö. vakok között a félszemű a király.) A balgáktól óvjon, a bölcsekkel áldjon az Isten. Mennyire régiek a közmondások némelyike. Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Máig működnek. Hasznos az óvatosság és a körültekintés. Különben könnyen megjárhatja az ember.
2016.01.21. 17:31 emmausz
Csodálatos, csodálatos FB
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr288299882
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek