Mickey webnaplója

Éjszaka elkezdett lüktetni a koponyám, a csontok küszködtek a gyulladással. Sikerült aludni csaknem ülő helyzetben. Reggelre abbamaradt a nyomás. Két kávét ittam, mert keveset aludtam.
Jutka óvónő.
Értésemre adta, hogy 27 fős csoportjában hol heten, hol négyen jelentek meg. A többiek hetekig vírusos influenzával küszködtek. Csakhogy ez keményebb az infl.-nál. Arcüreggyulladás.  Ma veszem be a három tabletta utolját. Várom a fejleményeket. Egyelőre szédelgek. Reggel Tücsi megjegyzi, alighanem lyukas a kocsi bal első kereke. Mondom, mintha csakugyan. Mintha azt én oldalam felé lejtene a kasztni. Bár – mondom – ne legyen igazad. Amennyire az szemmel látható, van levegő a kerékben. Mindenesetre majd figyelem.
Az egyik órásrádióban elemet cserélek. Jár egy percet, majd megáll. Újabb csere, az is megáll. Nem csoda. Kb. 51 éves tajwani ketyere. Kopik, mint a gazdája.
Levi unoka szülnapja van. Az ajándékozás nem túl egyszerű. Nemcsak meglepetésnek kell lennie, de kicsinek is, mert lassan megtelik a lakásuk. Próbálkozunk.
Préd 12. f. Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!
Befejezés.
A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz. Közöm. A prédikátor közérthető képekben meséli el az öregedés folyamatát, a látás, a hallás romlását, a fogak kihullását, a teljes vakságot, s végül a sirató asszonyokat emlegeti. A végig pesszimista hangvételt megütő prédikátor így összegez: Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Nos, ez nem hiábavalóság.