Mickey webnaplója

Ez két szempontból is furcsa. Régóta nem esett semmi. Továbbá: télen hó szokott esni. Már ezek a telek se a régiek, bezzeg az én időmben – tehetném hozzá, ha öreg volnék. Mindenesetre mostanság kitartóan áztatja a földet az égi nedű. Áztatta fejünket is, ameddig kikerülhetetlenül jelen volt. Gondoltam is rá, hogy készítsek fotót a szélvédőn keresztül látható világról. Ám nincs olyan mondandója, amely az átlagember ingerküszöbét átugorja. Így az esős utcakép elmaradt.
A séta is elmaradt.
Ma megint kivívtam néhány közeli ismerős érdeklődését.
Az obligát „Hogy vagy?” – kérdésre obligát választ szoktam adni:
– Bábállapotban érzem magamat, mint aki már nem hernyó, de még nem is lepke.  Kissé szédelgek, tán alacsony a vérnyomásom most meg? 
– Sápadt vagyok – mondják.
– Felpofozzam magamat?
Örülök, hogy élek. És ennyi.
Várok valamire. Tán arra, hogy kicsit összerendeződjenek bennem az életszerű dolgok, és megrázhassam magamat.
Mindenesetre kevesebbet szeretnék foglalkozni saját állapotommal.           
Ehhez elég egy jó könyv vagy jó társaság.
Ma pl. Elvira nap van.
Délután megünnepeljük csendben, hiszen hamvazószerda is ma van.
Énekek éneke 6. f.
A KAR
Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!
A MENYASSZONY
Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.
AZ ÖTÖDIK ÉNEK
Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém – a liliomok között legeltet.
A VŐLEGÉNY
Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy! Fordítsd el tőlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Királyné van hatvan, ágyas asszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma]. De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.
A KAR
Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak? A MENYASSZONY
A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szőlők, s virágba borultak-e a gránátalmafák. És ekkor – hogy hogyan, nem tudom – a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába. Közöm. Folytatódik a jegyesek kölcsönös dicsérete, a lényeg azonban ebben csúcsosodik ki. Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém. A jegyesek egymás létéből élnek, mintegy önfeledten. A népdalunk is kitér erre: Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? Te engemet, én tégedet, virágom, virágom. Kell ezt magyarázni?