Mickey webnaplója

Tegnap tizenhatan találkoztunk a beszélgetések időtartamát tekintve hosszabb-rövidebb időre. Kivel mennyi időt sikerült beszélgetni. A lehetőség elvben mindenki számára egyaránt adva van, de csak elvileg. Hogy ki kinél milyen témával témákkal horgonyoz le, az teljesen esetleges. Próbáltunk készülni azok igénye szerint, akiről bizton tudtuk, hogy eljönnek. Többek között hoztunk egy üveg bort is.
És itt hadd álljak meg a bor szónál.
B-O-R    
Milyen rövid és milyen hangzókban mégis dús szó ez. Ráadásul férfias. Legalábbis nekem.
Minden hangja zöngés. Az O természetéből fakadóan, a B azért, mert megzengetjük a hangszálainkat, miközben egy p-t ejtünk, az R pedig pergéshang, s mint ilyen szintén zöngés.
Miközben kiejtem: BOR azon számtalan sok miserészlet idéződik fel bennem, amikor is a pap a kehely fölé hajol, és ezt mondja: kezébe vette a BORral telt kelyhet, tanítványainak adta és így szólt...
Hányszor, de hányszor éltem meg, hogy mintegy eggyé váltak a miséző pap és a bort tartalmazó kehely, ahogyan kimondja a felajánlás szavait.
A BOR szó rövid, határozott, karakteres, és mintegy gurgulázó szó, bennfoglalva azt a gurgulázó gesztust, amellyel megjáratja szájában a nedűt fogyasztója, s hagyja, hogy átjárja egész valóját a pohárnyi mámorító ital.
Ha hallom a bor szót, felidéződik bennem a „borság” mint olyan. A hőmérséklete, a benne hordott ásványi anyagok minősége, a csurgása, a testessége, fanyar-édes íze, mámorító gőzei.
Érzitek jó ízét?
És a kimondott szóét???
Bölcs 3. f. Az igazak és az istentelenek sorsa
Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottjainak osztályrészük. Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól. Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik. Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük. Jobb dolog a gyermektelenség, mint az istentelen utódok.
Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején. Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában. Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el. A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul. Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz. Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk. Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége. Közöm. A jó hír az, hogy az igazak odaát békességben vannak. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek. Az Úr lesz a királyuk, szeretetben nála maradnak.  Kell ennél több?