Mickey webnaplója

Aki régóta olvassa a Bibliát, nehéz annak újat mondani vallási kérdésekről. Egyáltalán az élet súlyos, filozofikus kérdéseiről. Így voltam vele magam is, akinek alkalmi feladata – regnumi közösségünket fogadván – a házigazda jogán témajavaslattal előrukkolni. Arról az általános helyzetről startoltam el, hogy az ilyen öreg csókáknak nehéz újat mondani, ránk is igaz lévén a tegnapi posztban már emlegetett információkkal való túltelítettség állapota.
Ekkor arra gondoltam, hogy végül is teljesen mindegy, hogy közös érdeklődésünk alapján életünk melyik szegmensét húzom elő, elég gyorsan megtöltjük saját életünk vonatkozásaival, ha nem vagyunk túlságosan fáradtak hozzá. Emlékeztem arra is, hogy a FB-on naponta szembetalálkozom egy NAPI REMÉNY c. összeállítással, amely elég bibliás, mégis igen gyakorlatias anyagot tálal fel érthetően és kellemesen rövid formában. Az Emmanuel közösség alapító tagja, dr. Marik József szokta rendre megosztani a FB-on. Ez nekem eleve garanciát ad a hitelességre és a színvonalra. Kinyomtattam szombaton a tárgynapi anyagot, és láttam felolvasás közben a szemekben a felcsillámló érdeklődést.
Mivel általános érdeklődésre tarthat számot a napi összeállítás, ez egyszer hadd csináljak neki reklámot. A mai adagium az interneten így található meg. Íme:
http://napiremeny.blog.hu/2016/02/21/boldog_akarsz_lenni_add_fel_az_eleted?utm_source=bloghu_rss
Hasznos töltekezést!
 Bölcs 10. f. III. A BÖLCSESSÉG ÉS ISTEN A TÖRTÉNELEMBEN
Ádámtól Mózesig
Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából; és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék. De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe. Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat. Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is. Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Ötvárosra” zúdult. Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop. Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek. A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból. Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta. Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette. Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb. Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől. Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Kivonulás Egyiptomból
A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából. Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben. Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül. Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen. Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette. Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet. Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét. Közöm. Isten maga a tökéletes bölcsesség, aki gondját viseli a csetlő-botló bűnössé lett embernek. Az ember történelmét a láthatatlan Isten tereli mederbe általunk áttekinthetetlen rend szerint. Isten erkölcséről azért értelmetlen beszélni, mert ő maga az abszolút mérce, aki lényében maga mindennek a mértéke. Szerencsénkre megismertette velünk a követendő utat kinyilatkoztatásával, lelkiismeretünk által és Krisztuson keresztül.