Túl-túl messze túl, túl vagyok este óta a legújabb kézirat korrektúráján. Felszabadító érzés. Mindenből tanul az ember. Egy tudományszeletet, egy ember életének epizódjait, stb. ismertem meg, amelyet saját elhatározásomból nem tettem volna meg. Ez olyan szempont, amely érdekessé teszi a javítgatást. Nem véletlen, hogy a nyomdai szedők értelmes fajta emberek voltak. Akarva-akaratlanul szembesültek a szedésre kapott szövegekkel, s információk, a művelődés különféle területeiről kaptak ismereteket. Ez így vagy úgy beléjük ivódott.
A lektorálás, korrektúrázás, nyomdára való előkészítés megannyi lehetőség az egyes részletek utána olvasására, adategyeztetésre egyéb forrásokból... Ha úgy tetszik, szórakozva tanulás, miközben az ember úgy érzi, részese lett valaminek, valamiféle értékteremtésnek.
Na, ez benne a zenebona.
Sir 123. f.
Magadhoz valókkal barátkozzál!
Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló. Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó. A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet. Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy. Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki. Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?” Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja. Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt. Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni. Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid. Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól. Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet. Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá. Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is. Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval. Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel? A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője. Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak. Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja. Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz. Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, „Ki ez?” – azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót. Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység – mondják a gonoszok. Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor. Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni. Közöm. Barátkozni, de csak kellő körültekintéssel. meg ne alázzanak balgaságod miatt... Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Talán itt a lényeg. Suba subához, guba gubához... A barátságban jó a középúton maradni. Se erőltetni, se elhanyagolni nem jó. Törleszkedni meg végképp nem. Vajon barát-e, aki így beszél: Mindenki a maga feleségével táncoljon, én is a maga feleségével táncolok.
Utolsó kommentek