Mickey webnaplója

Szabó Ferinél olvasom: Milos Forman Amadeusának pesszimista a vége, „a közös sír, ahová beledobták a tündéri Mozart holttestét, valami rettenetet sugallt... Hát a mozarti zene halhatatlanabb lenne, mint maga a zeneszerző, a személy, aki azt alkotta? Akkor valóban abszurd a lét! Abszurd lenne...” (Sz. F.: „Örömben éltem, köszönöm! Jezsuita kiadó 2016) 
Zseniális gondolat!
Hányszor gondoltam már végig: Mennyire természetes és örömteli a születés, és mennyire szokhatatlan a kikerülhetetlen vég, a halál. Ha nem lenne folytatás, csakugyan abszurd valóságként élném meg mibenlétét.
Sz. F.  gyakran emlegeti a két meghatározó fogalmat: Erosz és Thanatosz – utalva a szerelemre és a halálra.  Hányszor elmondta: Ti mind meghaltok, de én nem. Máskor: Tudom, hogy meghalok, de nem hiszem el. Nem meghalok, „elragadtatok”, elszenderülök.
A megoldás a fenti mondatokban van. Kikerülhetetlen, de van folytatása, és az egészet együtt tekintve elmondhatjuk, hogy biztonságban telik-múlik életünk.
Életére visszatekintve meg-megidézi naplóját. Olvasom: „1986. január 28. felrobbant Challenger“.
Te jó Ég! Mintha tegnap történt volna. Ha pedig „tegnap” történt, akkor „holnap” 99 éves leszek.
Jobb, ha itt befejezem.
Iz 26. f.
Győzelmi ének
Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla! Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.
Zsoltár
Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted. Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait! A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
Jövendölés
Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket. Közöm. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. /Vö. 62. zs.) Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad... az árnyak országa szülni fog.
Vö. feljebb. Mindent egybevéve: biztonságban élünk.