Mi szervezetten, napi, heti, havi és éves programjaink szerint éljük életünket, de a világon ez nincs mindenütt így. Az emberiség nagyobb része a mának él, még csak nem is máról holnapra, csak a jelen pillanatnak.
Sokan próbálunk tudatosan élni, bár tudatalattink fennhatósága így is kétségtelen. De nem így van ez mindenütt a világon. A népesség egy része ösztönösen él bele a világba. Azt éli meg, (nem hiszem, hogy ezen gondolkozna), hogy amit ösztönei diktálnak, az helyes is. Ám az emberek zsigerei gyakran tévútra vezetik a zsigerek gazdáját, és önpusztító – ne adj Isten másokat pusztító – cselekedetekbe viszik.
Igen sűrűn előfordul, hogy igazságaink részigazságok, amelyek a mi aspektusunkból igaznak látsszanak, valójában nem azok, mert szubjektív igazságok. De milyen az objektív igazság? És milyen lehet az, amikor nem is törekszik valaki az igazságra. Lelkiismeretének egyetlen törvénye a mindent nekem önzése, és tettei a saját anyagi gyarapodását felmutatva látszólag igazolják, hogy értelmes dolog a hedonizálás.
Tudatosság és ösztönösség. Két szélsőség, kétféle létezési módra lehetőség.
Valójában a harmadik út a szerencsés. A szeretet útja. Szeretni egyszerű és roppant nehéz – szoktam mondani. Szerintem ez így is van. Mindenesetre a Mester is ezt hirdeti. Pál megfogalmazását hozom ide: Törekedjetek a szeretetre. (1Kor 14,1)   
Izajás 31. f.
Egyiptom ellen
Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Csakhogy ő is okos: romlást idéz elő, és nem vonja vissza a szavát. Fölkel az istentelenek háza ellen, és a gonoszok védelmezői ellen. Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek.
Az Úr harcol Asszíria ellen
Ezt mondja nekem az Úr: amint az oroszlán ordít és az oroszlánkölykök a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán. Mint a repdeső madarak, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti. Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok. Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst­ és aranybálványait, amelyeket vétkes keze csinált. Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek. Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót. Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje. Közöm. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek. Utóbb megtörtént. Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Utóbb ez is megtörtént. Isten tervein átlátni aligha lehet, de sugallatait észrevenni lehetséges. Sok misztikus vallja, állítja.