Mickey webnaplója

1 Mise
1 reggeli
1 napi sofőrködés (240 km)
2 találkozás
    az első Salgótarjánban 13-madmagunkkal. Megoszlásuk: két fő (USA), 12 belföldi. 6 testvér, a vendégségben 5 pár és még négy fő;
    a másik Óbudán, szombathelyi nászunkkal.
Társalgások. Kötetlen formában. Kötetlen témákról. Nem váltottuk meg a világot.
Régi videók nézése növekvő, majd csökkenő érdeklődés mellett. Kértem, az utolsó néző kapcsolja ki a DVD-lejátszót és a villanyt.
40 db fotó részemről. A többiekét nem számoltam.
Néhányat ezekből felteszek a facebookra.  
Izajás 33. f.
Bizalom az Úrban
Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj, neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak. Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején. Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek, és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott. Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal. Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.
Az Úr közbelép
Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak. Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket. Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa. Most fölkelek – mondja az Úr –, felállok és fölemelkedem. Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket. A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben. Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.
A dicsőséges jövő
Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át. Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat? Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni. Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el. Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta. Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok – a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát. Közöm. Kiemelek két meghatározó mondatot: Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj, neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató!... Ő a királyunk, ő ment meg minket. Egyszer mindenki megáll az isteni bíró előtt, és beszámol handabandáiról, viselt dolgairól, élete gazdagságáról vagy szegénységéről. Arról, hogy mit kapott és mit vitt véghez abból, amije volt.