Mickey webnaplója

Nem is gondoltam volna, hogy miféle meg nem fogalmazott elvek mentén választom ki olvasnivalóimat. Néhány ilyen szempont. Építsen, hasznos információkat adjon, olvasmányos stílusban legyen megírva (ahogy mondani szoktam, legyen olyan, amit szívesen „kajolok”).
Tegnap még kiegészült azzal, hogy legyen új, amit még nem olvastam, de tartalmazzon általam ismert kapaszkodókat, hogy legyen mihez kötnöm.
A kapott könyvek közül most egy, a XIX. sz. közepén Londonban megjelent kötetbe merültem bele: Sir John Bowring: A magyarok költészete (Poetry of the Magyars) bilingvis kötetébe.
Tetszik az a fajta érdeklődés, amellyel a szerző nekilát, hogy a világ minél több nyelvét megtanulja, irodalmába belekukkantson, és műfordításaiban tükrözze a nyelvről, kultúráról kialakított véleményét. Az előszó egyik bekezdését szokták idézni: „A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül kevés haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást olyan korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." Ez mindenesetre nagyon becsületes értékelés.
De ez az ember egyéb iránt is szeretnivaló. Ilyeneket ír: „Még soha nem jártam olyan földön, ahol ne leltem volna rengeteg szeretnivalóra, becsülendőre, megtanulnivalóra és követendőre. Sehol sem tapasztaltam, hogy az ember kifordult volna emberi mivoltából. Európa legalábbis sem szellemileg, sem morálisan nem vadult el.” Mindenesetre az 1830-as években tisztább volt a kép.
Még idézek tőle: „Nem tudok más, ennyi őserővel rendelkező nyelvről, és olyanról sem, amely ennyire kezesen és kecsesen idomulna az alapelveivel összhangban lévő módosulásokhoz és toldásokhoz.... Egyetlen más nyelv sem képes a háborús rettenetet oly tökéletesen nyolc rövid szótagba tömöríteni, mint Kisfaludy verse:
/ Mars mord dühe a’mit ér, vág, / Bont, dönt, tör, ront, dúl, sújt, öl. /
Még egy érdekességet emelek ide ma: Két magyar versszakot idéz:
 / Boris te! nem ámor ostoba / Nyila zörömböl, Tsője / Meg tompult a lángon. / Domború tán Bora kedvellője. / És a másik:
/ Bor Istene! Mámoros tóba / Nyil az öröm böltsője /Megtompul talán gondom / Bor utan. Bor a’ kedv Ellője. /
Hát igen: hirtelen egy hasonló anagrammára emlékszem saját kitalációmból: Pro libertate! ill. Proli Berta, te!
Még holnap kitérek a kötetre néhány szóval.
Ízelítő az Ezekiel 30. f.-ből:
Az Úr haragjának napja Egyiptom ellen
... Ezt mondja az Úr, az Isten. Jajgassatok: ...Kard tör Egyiptomra, és ... elesettek hevernek Egyiptomban, és kifosztják gazdagságából, s feldúlják alapjait. Kus, Put, Lud, egész Arábia, Kub és a szövetség fiai velük együtt elhullnak a kardnak élén. Ezt mondja az Úr: Egyiptom támaszai összeomlanak, oda lesz büszke gazdagsága... Kiirtom Egyiptom tömérdek népét Nebukadnezárnak, Babilon királyának keze által. ... Megsemmisítem a bálványokat, és eltávolítom Nofból a kosokat. Nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről, és rettegéssel töltöm el Egyiptom földjét. Patroszt, Coánt, Nót lángba borítom... Rázúdítom haragomat Szinre, ... On és Pi-Beszet fiataljai kard élén hullanak el, Tafniszban elsötétül a nap, ... Emberfia, összetörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Nézd, nem kötözte be senki, hogy meggyógyuljon, nem tettek rá kötést, ...erőssé teszem Babilon királyának karját, a fáraó karja meg lehanyatlik. ... Közöm.  Egyes városokat sikerült azonosítani, másokat kevéssé vagy egyáltalán nem. Mindenesetre az Úr ellen való vétek volt Egyiptommal szövetkezni Babilon ellen. A próféta megmondta, és szavai beigazolódnak. Ma lelkiismeretünk mondja meg, ha megmondja, hogy kikkel érdemes szövetkeznünk. „Bárcsak hallgatnátok ma Isten szavára, népem ne légy keményszívű.” Ez mostanra is áll.