Mickey webnaplója

Az idő embermértékkel nézve végtelen egyenes vektor, amely a ködös múltba vész, és a homályos jövőbe tart. Benne egy év – különösen is idősödve – sitty-sutty elszalad. Ha maradok az irányt felmutató vektor hasonlatnál, egy éve olyan, mint egy pontok közé zárt szakasz. Mindig egyenlő hosszúságú, de a szubjektív idő nem az. Mint megjegyeztem, gyorsulónak élem meg. Kicsit hasonlít is a többször megfigyelt űrállomásnak az égen való áthaladásához. Fényes, gyorsan haladó valami, mire felfedezem, a zeniten jár, és seperc alatt eltűnik.
Az idei év furcsa dolgokat hozott. Kórházak jelölték ki a kereteit. Januárban ért stroke, decemberben kalapált a szívem. Közben apróbb szakaszok váltották egymást. Húsvét, nyaralás, jubileumi ünnepség 70. szül. napomon. Látogatások rokonoknál, rokonlátogatások nálunk. Mintha tegnap lett volna a tavalyi közös nyaralásunk, mintha tagnap lett volna stroke-om, mintha tegnap kaptam volna cardioverziós kezelést.
Vannak egyéb ritmusaink is. Ugyanazokat tudom róluk mondani. Már megint gyógyszert kell íratni, már megint eltelt egy hónap, és találkozunk XY-ékkal, már megint eltelt két hét, hogy összeüljünk NN-ékkel. A havi közös költséget nem tegnap fizettük? Úgy elszaladt a hónap.
Holnap csütörtök. Helyi piacnap. Hányszor jutott eszembe, mintha mindennap idejárnánk. 
Nézem a facebookot. Csaknem felkiáltok, amikor jelentkeznek sorra ismerőseim: születésnapjuk lesz holnap. Azt írom: Isten éltessen!, de az motoszkál bennem: Mondd, Neked mindennap születésnapod van?
Hogy van ez?
Nem cifrázom tovább.
A fogyasztói világ kacatokkal kísért folyamatosan, miközben egyre nyilvánvalóbbá lesz előttem, hogy a kapcsolatoknak van értékük, a kapcsolatok ugyanis a szolgálatok helye. A mások felé fordulás, az empátia, az együttérzés, a szellemi-testi gondoskodás ér valamit, a többi szemfényvesztés és eltékozolt idő.
Mindenkinek köszönöm, hogy volt, mert ettől lehettem magam is. Annyira voltam, amennyire voltatok körülöttem-körülöttünk.
Bajomban hányan kívánták figyelmeztetőleg: Aztán vigyázz magadra, nagyon vigyázz magadra! Megígérem, vigyázok magamra, nagyon vigyázok magamra, bár tudnám, hogy adott esetben hogyan kell. Vigyázok magamra, noha jól tudom, hogy sokszor a leggondosabb vigyázás is kevés. Mégis...
Nincs értelme az éves statisztikának se, mert mit mond az, hogy készült 350 poszt, 12 cikk, 2000 fotó, a fotókhoz rövid szöveges értelmezés? Önmagában semmit. Ha itt-ott hatott azokra, akik látták, olvasták, (ritkán egy-egy megosztott videót) hallották, akkor célt ért. Rám is hatottak mások anyagai. Az építőket megpróbáltam megjegyezni, a rombolókat pedig feledni.
Sajnálom a számítógép előtt töltött időt. Majd ha jobbat tudok, váltani fogok (pl. sétálni kellene).
Ölellek Benneteket.  
Ízelítő Aggeus könyve 1. f.-éből:
A templom újjáépítése
Dárius király 2. esztendejében... üzeni a Seregek Ura... Gondolkozzatok el sorsotokról! ...Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa – mondja az Úr. Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. ... miért? – mondja a Seregek Ura. Hajlékom miatt, amely romokban hever – mindegyiketek csak a maga házával törődik. Ezért nem adta meg az ég az esőt... a nép maradéka hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét ... El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában. Közöm: Egyszer Prohászka püspököt kérték, hogy imádkozzon esőért, mert kisülnek a búzavetések. Ám mindhiába. A püspök abba is hagyta az aszály elleni kérő imák mondását. Vajon az ő idejében nem ugyanezért volt aszály? Vajon ma, mikor a klíma összeromlással fenyeget, nem ugyanez az ok lappang a háttérben: mindegyikünk csak a maga házával törődik?