Mickey webnaplója

A monumentalitásról kívánok szólni. A neten ezt a meghatározását találtam: „elsősorban nem a nagy terjedelem és tömeg a kritériuma, hanem a nagyvonalúan összefogott formában kifejezett eszmeiség. Leginkább építészeti és képzőművészeti alkotásokra jellemző, de jelentkezhet más művészeti ágakban is.” Ez utóbbival is bőven egyetértek, mert lehet egy epigramma monumentális, és lehet egy eposz is fércmunka. Lehet egy dalocska monumentális és egy oratórium unalmaska. Lehet egy rizsszembe csodákat faragni, és lehet egy szocreál nagy szobor kifejezéstelen. Nem biztos, hogy így van, de ki sem zárható. A művészeti alkotás valamiféleképpen sűrítménye a valóságnak, és ez nem méretfüggő.
Nehéz volt nekem megszokni, nem is igen sikerült, hogy egy újságcikkem legyen ezer leütés vagy nyolcezer. Mindig úgy tartottam, hogy a témát kell kimeríteni, aztán azonnal befejezni. A nagyérdemű türelmével visszaélni súlyos hiba, nem is hiba: bűn, ami hosszú távon megbosszulja magát. Hogy hogyan? Kölcsey szerint pl. így: „Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet.” (Parainesis)  
Mindez azért jutott eszembe, mert az egyik lomtalanítás után visszamaradt apró szemetek között felfigyeltem egy fatemplomocskára. Mérete nem nagyobb egy gyufás skatulyánál, ám egyszerűségében és arányaiban abszolút templom. Templomabb templom, mint némelyik templom. Hamar felvettem, s nálunk várja egyszerűségében az unokákat, akik szívesen fogják kezükbe, hogy elképzelt világuk egyik berendezési tárgya legyen.
Ízelítő a Máté 4. f.-ből:
Jézus megkísértése
Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust... Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy – mondta –, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta az ördög és angyalok jöttek a szolgálatára.
Jézus Kafarnaumban
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. ... beteljesedett Izajás próféta szava: „Zebulun és Naftali földje ... nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. „Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!”  Jézus ... Pétert és testvérét, Andrást. ... Megszólította: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. ...Jakabot és testvérét, Jánost ...is hívta... a nyomába szegődtek.
A galileai működés
Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Közöm. A történések sorrendje: János keresztsége; negyvennapos böjt, „lelki edzés” a küldetése előtti töltekezés; a 12 meghívása. Majd folyamatosnak nevezhető gyógyítás, tanítás, megtisztítás. Ide csak egy kérdést teszek, amin érdemes elgondolkozni: Miféle tekintete lehetett Jézusnak, hogy felnőtt férfiak egy szavára otthagyják megélhetésüket, tőkéjüket, családjukat akár, és a nyomába szegődnek.