A tudom/nem tudom, hogy mi az idő (ld. Szent Ágoston), a hangokra fokozottan igaz. Hiába tudom, hogy a hang longitudinális hullám a kb. 16-15 000 Hz-ig terjedő tartományban, nem kerülök sokkal közelebb titkának megfejtéséhez. Honnan van az, hogy egyik embernek kellemes az orgánuma, a másiknak bicskanyitogató a hangja. Honnan van az, hogy a felhangok a természetben is, meg a zeneszerszámok világában is különféle gazdagságban fordulnak elő. Honnan van az, hogy az idők előrehaladtával a felhangok némelyike erősebben szól a fülemben, mint az alaphang, ezért stúdiótisztaságú zenéket hamisnak érzékelek, tudva-tudván, hogy bennem van a hiba.
Honnan van az, hogy az elmúlást segíti az öregkori nagyothallás. Átmegyünk közeledő jármű előtt féktávolságon belül? Nem halljuk meg a számunkra veszélyt közlő hangokat?
Nem akartam az enyészet felé kormányozni a hangokról szóló szösszenetet.
Tehát vissza a hangokhoz.
Tegnap, amikor sokan beszéltek egyszerre, nem értettem semmi egyebet, mint hogy mindenki szeretné, ha az ő hangja érvényesülne.
Tegnap egész nap nyekeregtek a különféle életkorú ventilátorok. Kellett, hogy így tegyenek, mert mint írtam, dunsztos kánikula közepette élünk.
Tegnap este rendesen tudatta az ég, hogy ő is képes muzsikálni. A szellő viharos széllé erősödött, a fák susogása átment gallyakat tépő zúgásba, egy-egy reccsenés tette változatosabbá a hangorkánt. Ehhez a zenebonához társult a szemergő, majd záporozó esőcseppek szimfóniája, amely azután decrescendóba ment át. Mígnem megszűnt.
Közben sistergő mennykövek dörögtek az égen. Felvillanás felvillanást követett, és a csattanások is elég sűrűn követték egymást. Érdekes volt megfigyelni, hogy elvonulófélben megváltozik a dörgések hangmagassága és főleg csitul az erősségük.
Tegnapelőtt előtt, szombaton utaztunk a Rail Jet-tel. Olyan kiegyensúlyozottan vette a kilométereket, hogy azt gondoltam, lassú a vonat, pedig nem. A kijelző 160 km/órát mutatott. Visszafelé részesültem az igazi élményben. Egy fékezési manőver során lopakodót meghaladó csendességben gördült tovább a szerelvény. Némán vonultunk el a mezők között, olyan símán, oly kecsesen, mint Petőfi folyója, a Tisza.
Hogy is írja?
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.
Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
...
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Ilyesfajta hangulatba ringatott a korunk technikáját felvonultató villanyvonat.
Hogy mit keres itt ez a csend? Mi mást, minthogy a hangok és a hangok hiánya szervesen összetartoznak. Egymást feltételezik. Kontrasztosak és együtt alkotják a változatosságot.
Ízelítő az 1Kor 6. f.-ből:
A keresztények peres ügyei
Ha valaki közületek pereskedik keresse igazát a szenteknél. a szentek ítélkeznek majd a világ fölött, ... az angyalok fölött is ítélkezünk majd, ... és a mindennapi ügyekben? ... Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt... Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást,... a gonoszok nem öröklik Isten országát... Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok
A szabados életmód elkerülése
Minden szabad nekem, de nem minden hasznos... ne váljak semminek rabjává... A test nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? ... aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele: Ketten egy testté lesznek. Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele... a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben! Közöm. Két téma, két megoldás. – Az első: Pogány bíró elé vinni a keresztények belső torzsalkodásait. Ez botrány. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? – kérdezi, javasolja Pál. – A második: A kicsapongó ellen is fellép. Okfejtése: A házasok ketten lesznek egy testté. A keresztény az Úr lelkével lesz egy lélek. A test a Lélek temploma, Krisztus tagja a megváltás révén. Így illik róla gondolkodni, így illik vele bánni, szolgálni.
Utolsó kommentek