Mickey webnaplója

Napokkal ezelőtt írtam néhány szót Janne Haaland Matláry Akit az igazság megtalált c. kötetéről. A könyv angol/német címe: Love story: So wurde ich katolisch. Sok érdekes résszel lepett meg a norvég diplomatanő, aki magyar férje miatt Matláry. Pontos elemzést ad a szoc. Magyarországról, a kilencvenes évek balkáni háborújáról és a közelmúlt európai tendenciáiról. Tizenhat éve még nem volt tömeges migráció, de addigra már elég rendesen elharapódzott az elidegenedés. A szerzőnő – helyesen – olyannak látja a kereszténység helyzetét ma a világban, főleg Európában, mint az őskeresztények idején. Csaknem elölről kell kezdeni mindent, mert Európa elvesztette keresztény mivoltát. A vallás nem magánügy, hanem közügy – jelenti ki –, olyanként is kell kezelni.
Érdekes fejtegetést ad a munkáról. Mint írja, a munkát jól kell végeznünk, szolgálatként kell tennünk a dolgunkat és szeretetből. Tartozunk mind családunknak, mind a társadalomnak tehetségeink kihasználásával. A szülők a gyerekek modelljeivé lesznek, akár akarják, akár nem. A közügyek alig érdeklik az embereket. A biztonságosnak látszó magánéletbe menekülnek. Matláry asszony credója: „Krisztus emberré válása nemcsak azt jelenti, hogy személyes Istenem van, s barátságban lehetek Krisztussal, hanem, hogy ebben mi is bennefoglaltatunk, s maga a világ is. Magam, a munkám és a világ megszentelődése végső fokon egy és ugyanaz a folyamat (173. o.).”
Nem akarok kitérni rá, de nagyon szép természetleírással találkoztam a kötetben. Szereti az írónő a norvég tájat, a túrázást kemény körülmények között is.           
Becsületesen értékeli a kötet végén Sigrid Undset munkásságát, aki a házaspárok életét reálisan láttatja, minden szépségükkel és egymásnak feszülésükkel együtt.  
Érdemes elolvasni a könyvet. Nem vártam, hogy a végére érjek. 
Ízelítő a Jak 4. f.-ből:
A rendetlen kívánságok
… Kívántok valamit, és nincs meg…, mert nem kéritek. Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek… Aki a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek. …Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad... Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok… Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. Ne rágalmazzátok egymást... Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?
Tervezgetések
… nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik… mondjátok: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!” Aki tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el. Közöm. Büszkeség helyett alázatot kér Jakab. Nehéz lemondani a hatalmas önérzetünkről. A szállóige szerint a gőg huszonnégy órával túléli az embert. Nagy tervek helyett éberen figyelünk a folyamatos jelenre. Itt és most élünk, teszünk vagy nem teszünk valamit. Legtöbb bűnünk mulasztás, az adódó, de a legritkábban megismétlődő alkalmak kihagyása, elmulasztása.