- Mondom a kezelő orvosnak, hogy híztam két kilót, mert lagzin voltunk és jól tartottak minket. Mire ő: a hízás a gyógyulás jele az én esetemben. Ez azért érdekes, mert a dietetikus szerint fogynom kellene. Most itt állok két tűz között, mint Bálám szamara, és legjobban teszem, ha maradok súlyomnál.
- Tegnap olvasom a neten, hogy a Valsartan nevű vérnyomáscsökkentők forgalmazását felfüggesztette az EÜ, mert valami nem kívánatos elem került az összetételükbe. Reggel vízhajtóval kombináltat, este simát szedek. Dilemma: szedjem, ne szedjem? Szedem. Még nem szólt a fáma arról, hogy valaki belehalt volna a szedésébe.
- Egyik nővérke említette a kórházban, hogy a humoros emberek gyógyulási statisztikája sokkal jobb, mint a rosszkedvűeké. Azért merte elmondani nekem, mert jókedvűnek talált. Gyógyulok.
- Az én tapasztalatom viszont a nővérekről az, hogy amelyik vénámat jónak ítéli, az ügyesen és fájdalommentesen helyezi el karomon a kanült. Amelyik girbe-gurbának találja vagy másként morogja meg, rendre elügyetlenkedi munkáját. Lehet, hogy nem a vénámmal van a baj. Nem tudják, hogy nekem írói vénám van ☹
- A betegek közötti suttogó propaganda szerint az orvosok egy része elfogad hálapénzt, más részük elutasítja a paraszolvenciát. A páciens pedig döntse el, hogy melyik felük fogad el és melyik tagadja meg a baksis elfogadását. Miért nem írják ki magukra, hogy én elfogadok, ill. nem fogadok el pénzt. Miért kell a pácienseknek kitalálni: igen vagy nem, és ha igen, mekkora az az összeg, ami elvárt? Mikor lesz ennek már vége? Gyanítom, majd akkor, amikor végleg megszüntetik a gimnáziumi érettségit (egykor reméltem, hogy mire sor kerülne ránk, megszüntetik ezt a gyakorlatot. Nem tették, ma is van.)
- XY öreg úr teljesen mozgásképtelen. Fekszik az ágyában. Időnként megszúrják, vérét veszik. Látogatási időben a nővérek sürögnek-forognak körülötte. Drágámnak szólítják, „emitt szeleltetik, amott vizeltetik”, mint száz évvel ezelőtt a gőzmozdonyokat. A látogató távoztával visszaáll a szokott állapot.
- Egyik nap finomfőzeléket kaptunk ebédre. Másnap még finomabb főzeléket. A legfinomabb, ha távozhatok…
- Ámbátor most a távozásom előtt rakott hús volt az ebéd. Mondom, ha holnap szalontüdő lesz zsemlegombóccal, haza se megyek.
- Magam egyszerű képlet vagyok. Megkapom a dózist, s várok rá, hogy befejeződjön a kezelésem. A helyzet egyre pozitívabb. Múlt alkalommal a kezelések 1/6-án estem túl. Már jobb a helyzet, az 1/4-én vagyok túl. Legközelebb az 1/3-át tudhatom magam mögött.
Fog ez menni.
2018.06.30. 14:39 emmausz
Fekete–fehér, igen–nem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2414084491
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek