Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2018.06.30. 14:39 emmausz

Fekete–fehér, igen–nem

- Mondom a kezelő orvosnak, hogy híztam két kilót, mert lagzin voltunk és jól tartottak minket. Mire ő: a hízás a gyógyulás jele az én esetemben. Ez azért érdekes, mert a dietetikus szerint fogynom kellene. Most itt állok két tűz között, mint Bálám szamara, és legjobban teszem, ha maradok súlyomnál.
- Tegnap olvasom a neten, hogy a Valsartan nevű vérnyomáscsökkentők forgalmazását felfüggesztette az EÜ, mert valami nem kívánatos elem került az összetételükbe. Reggel vízhajtóval kombináltat, este simát szedek. Dilemma: szedjem, ne szedjem? Szedem. Még nem szólt a fáma arról, hogy valaki belehalt volna a szedésébe.
- Egyik nővérke említette a kórházban, hogy a humoros emberek gyógyulási statisztikája sokkal jobb, mint a rosszkedvűeké. Azért merte elmondani nekem, mert jókedvűnek talált. Gyógyulok.
- Az én tapasztalatom viszont a nővérekről az, hogy amelyik vénámat jónak ítéli, az ügyesen és fájdalommentesen helyezi el karomon a kanült. Amelyik girbe-gurbának találja vagy másként morogja meg, rendre elügyetlenkedi munkáját. Lehet, hogy nem a vénámmal van a baj. Nem tudják, hogy nekem írói vénám van ☹
- A betegek közötti suttogó propaganda szerint az orvosok egy része elfogad hálapénzt, más részük elutasítja a paraszolvenciát. A páciens pedig döntse el, hogy melyik felük fogad el és melyik tagadja meg a baksis elfogadását. Miért nem írják ki magukra, hogy én elfogadok, ill. nem fogadok el pénzt. Miért kell a pácienseknek kitalálni: igen vagy nem, és ha igen, mekkora az az összeg, ami elvárt? Mikor lesz ennek már vége? Gyanítom, majd akkor, amikor végleg megszüntetik a gimnáziumi érettségit (egykor reméltem, hogy mire sor kerülne ránk, megszüntetik ezt a gyakorlatot. Nem tették, ma is van.)
- XY öreg úr teljesen mozgásképtelen. Fekszik az ágyában. Időnként megszúrják, vérét veszik. Látogatási időben a nővérek sürögnek-forognak körülötte. Drágámnak szólítják, „emitt szeleltetik, amott vizeltetik”, mint száz évvel ezelőtt a gőzmozdonyokat. A látogató távoztával visszaáll a szokott állapot.
- Egyik nap finomfőzeléket kaptunk ebédre. Másnap még finomabb főzeléket. A legfinomabb, ha távozhatok…
- Ámbátor most a távozásom előtt rakott hús volt az ebéd. Mondom, ha holnap szalontüdő lesz zsemlegombóccal, haza se megyek.      
- Magam egyszerű képlet vagyok. Megkapom a dózist, s várok rá, hogy befejeződjön a kezelésem. A helyzet egyre pozitívabb. Múlt alkalommal a kezelések 1/6-án estem túl. Már jobb a helyzet, az 1/4-én vagyok túl. Legközelebb az 1/3-át tudhatom magam mögött.
Fog ez menni.    

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8114084491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása