Panaszkodom, tehát vagyok. Amíg panaszkodom, addig vagyok. Régóta
tudom, nekem a böjt a nem panaszkodás. Vissza a régi recepthez. Ha
valami jó, azonnal elmondani, ha rossz, csöndben maradni. Ahogy ismerem
magam, sok csöndet tartanék, de hát a szilencium maga is amolyan
böjtrokon intézmény. Mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni. De az én
számnak lefelé görbülő íve van. Láttam a tükörben. Nem baj - mondja
belül egy hang -, akkor csináld vízszintesre az ajkaidat, s részedről
az már mosolygás lesz. Majd ha szájad görbülete kiegyenesedik, onnan
startolva már talán sikerül igazi mosolyt csalni arcodra. És van még
egy lehetőség:
Képzeld el, hogy te vagy az, aki a buszon mindig mosolygós szokott lenni,
képzeld el, hogy te vagy Teréz anya, akinek még a szeme is nevet.
Képzeld el, hogy te vagy az, aki legszebben szokott mosolyogni rád.
Csak viszonoznod kell. Máris emelkednek mozgatóizmaid két oldalt.
Csak így tovább, csak így tovább, csak így...
Utolsó kommentek