Mára nem kellene semmi mást feljegyezni, mert ez minden, és minden ettől függő. Ha nem támadt föl Krisztus - mondja Pál, akkor mi sem támadunk fel, és szánandóbbak vagyunk a pogányoknál.
Azért néhány maliciózus megjegyzés kikívánkozik belőlem.
Valamiért ellenpólust támasztunk az első sorban tett kijelentésnek. Ajándékozunk. Ajándékozunk, mint karácsonykor is, és ezzel mintegy relativizáljuk az ünnep eszmei tartalmát, mondanivalóját. Lehet, hogy némi fafejűség van e megállapításban, mégis inkább igazságtartalmára érdemes koncentrálni.
Megpróbáltam összefoglalni, miféle ajándékokkal kápráztatjuk el egymást, a dolgokkal Krisztus feltámadásának ténye elé tolakodva.
Mi nem, de a gazdagok közül biztosan sokan utanzak, világot látnak. Vagy valamilyen nagy értékű tartós fogyasztási cikkel lepik meg egymást, na jó, némelyek ékszereket vásárolnak.
De mi, átlagpénzű átlagpolgárok miket veszünk?
Édességet, mintha nem volna elég dolce a feltámadás;
Porfogókat, mert valami kézzelfogható ajándéktárgy kell. Ez az a kategória, melytől egyesek azonnal szabadulnak továbbajándékozás vagy a kuka által;
Giccset, mely megpróbál több lenni annál, mint ami. Aranyozott, élénk színű és talmi semmik ezek. A képeslaptól kezdve a kifejezetten ajándéktárgynak kikiáltott, funkciótlan üresjárattal.
Kisgépeket az elromlott pótlására, vagy komfortunk fokozására. Ezekkel úgy vagyok, ha nem volna húsvét, megvennénk szerdán vagy akármikor, egyszerűen azért, mert szükségesnek véljük őket a háztartásban.
Ha végignézek a listán, semmi nincs, ami labdába rúghatna húsvét ténymegállapítása mellett: Krisztus feltámadt.
Ilyen egyszerű. Ilyen nagyszerű. Még egyedül a természet megújulása elég elemi erejű történés, amely hasonlít hozzá.
Nem véletlen húsvét időzítése.
Utolsó kommentek