A pártpolitika zavarba hoz. Egyik párttal sem tudok 100%-osan azonosulni. Amikor a parlamenti vitákat hallom (egyre ritkábban), zavarom csak fokozódik, mert mintha kocsmai verekedést megelőző összeszólalkozásnak volnék tanúja, s nem a törvényeket alkotó közösségnek. Szerintem nemzetben kellene gondolkodni, s a közjóért tenni. Az pedig súlyozott szegmensekből áll, s egyfajta hálónak tekinthető; csaknem olyannak, mint a pókháló. Ezt kell emelni, szintentartani, arányos változtatásokkal egybetartani a parlamentnek, a nemzet tagjainak, mindenkinek. Ha ezt a közgazdasági összetevőket felőlelő hálót tekintem, az aránytalanságok miatt helyenként elvékonyodott, sokhelyütt szétszakadt. Például a jövedelmek szórása, például a kedvezményezettek körét tekintve, például a foglalkozások megbecsültsége, például a honvédelem tekintetében.
Kár, hogy nem ismerem eléggé a finn valóságot. De amennyire tudom, ott nem a cafrangoknak van súlya, hanem a munkának. Ami náluk megterem, azt felélik, s csak utána jön a bolt. Ha pedig vásárolnak, akkor hazait, s csak utána külföldit. Ha polgármester valaki, attól még megfejtheti a tehenét, attól még énekelhet a kórusban stb., stb. Talán nemzettudatosságuk, ami tetszik. Tudom, senki nem akadályoz meg benne, hogy ebben az irányban éljek. Én sem akadályozok meg senkit benne, hogy eszerint éljen. Ezért is írtam ide.
Ha tovább akarom fejleszteni a képet a hálóról, olyan háló az, mint az egy rajban húzó madaraké. Nem tudja senki, mitől azonos a tempójuk, az egymástól való távolságuk, milyen munkamegosztás szerint mozognak együtt, változtatnak irányt együtt, landolnak együtt. Miért az megy az élen amelyik, esetleg sokan stb. Ez a gráfszerű együttmozgás hiányzik a társadalomból, a közéletből. Pedig a rejtett érdekek mentén születő döntések összevissza rángatják a gazdaságot és összességükben hatalmas károkat okoznak (csak remélni lehet, hogy nem helyrehozhatatlanokat).
Utolsó kommentek