Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2006.06.12. 08:30 emmausz

oldás és kötés

Egykor a főiskolán tanított NL. Ő volt a marxista tanszékvezető is. Valaha megverték a nyilasok. Nekem hitelesnek tűnt, aki többé-kevésbé hihetett is abban, amit előadott. Egyik verőfényes tavaszi napon becsöngettek, s mi összegyülekeztünk a szemináriumára. A fene evett mindenkit, hogy ezúttal mégse kelljen ott rostokolni az ügyeletes témával. Szerettünk volna inkább napozni vagy sétálni, vagy a Kossuth L. téren a padokon üldögélni. Felállt hát az osztálybizalmi a foglalkozás megkezdése előtt, és mosolyogva megszólította az ugyancsak mosolygó tanárt. Előadta, hogy ezt és ezt szeretnénk. A második-harmadik mondata után a tanár mosolya kezdett semmivé foszlani, teljesen eltűnt arcáról, majd egyre idegesebb lett. Keskenyre húzott ajkai árulkodtak belső feszültségéről. Öreg arca megráncosodott, fél perc alatt húsz évet öregedett. Szinte sziszegte: Menjenek. Menjenek. Látni sem akarom magukat.

Mi okozott benne ilyen viharos belső átalakulást? Szerintem az, hogy mi az ő számára mindent jelentettünk. Valószínűleg nagyon örült nekünk. Valószínűleg azért kelt fel, azért talált értelmet a napjában, mert tudta: Velünk és más hasonló korú fiatalokkal fog találkozni, akiknek valamit adni akar, amit ő tud. De mi nem őt választottuk.

Kedves Olvasó! Mondhatod, hogy nyilván van egy másik történet is, amely arról szól, miért kell a függetlenséget választani mégis a kötődésekkel szemben. Persze, hogy van. De attól még a fentiekben felvázolt kép tiszta és használható. 

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr945167266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása