Mickey webnaplója

Egy régi szójáték szerint a vadász csak guggolt a bokorban, de nem jött semmi…
A balladai homályú kijelentés értelmezését az ismeretlen szerző az olvasóra bízza. A mindennapi poszt megírása olykor hasonlatos a vadásszal előfordult történéssel. Az író csak ül a klaviatúra előtt, de nem jön semmi.
Illetve ami jön, az jórészt közhely. Igaz. De…
Az interneten szidom az internetet, a FB-ot, az okos telót. Igazam van és nem vagyok vele egyedül. Ma hasonló anyagot olvastam a neten, és azt a hírt is, hogy az osztrák iskolákban is tilos a mobilhasználat az órák alatt és a szünetekben egyformán, mert tönkreteszi a gyerekeket. Magamnak is mondom tehát az alábbiakat:
Egy tréfás dal refrénje épp azt a képet mutatja, mint a FB és társai: a káoszt. Így szól.
…petróleum, főzőkanál, liszt meg cukor, szóda,
szőr, zsír, lencse, lekvár, gyertya mind egybe van szórva.
Hát ez az.
A FB-ot, az okos telót nézhetem reggeltől estig, alvás helyett szörfözhetek a neten éjszaka is akár. Olyan, mint a cukros kaja. Minél többet eszek belőle, annál jobban kívánom a folytatást. Egészen a rosszullétig. Nem érdemes nagyon belemerülni. Több a kára, mint a haszna. Társadalmakat atomizál.
*** 
Tegnapelőtt este hallgattam egy öreg slágert. Mintha azt mondanák benne, besamel, besamel, mucsó…
De nem. Utánanéztem. Semmi köze a besamelhez. Spanyol nóta, amelynek a szövege: (csókolj meg, csókolj meg nagyon…)
Bésame,
bésame mucho —
como si fuera esta noche la ultima vez.
Bésame,
bésame mucho —
que tengo miedo a per-derte,
perderte después… 
Érdekes, mert a szöveg előhívja bennünk a dallamot.
Így jártam Adamóval is.
Tombe la neige
Tu ne viendras pas ce soir
Tombe la neige
Et mon coeur s'habille de noir
Ce soyeux cortege
Tout en larmes blanches
L'oiseau sur la branche
Pleure le sortilege…
Ugye, megvan a dallam?