Mickey webnaplója

1. Caluire-ben azt álmodtam, hogy ismerősöm kerékpárjára pattantam, azzal mentem a munkahelyemre dolgozni. Tudtam, hogy keresni fogja, és azt is tudtam, hogy igazságérzetét igen fogja sérteni a canga eltűnése, lévén ellenőr természetű a tag. Baljóslatom beigazolódott. Egyszer csak megjelent a szerkesztőségben, és szigorúan összeráncolta homlokát, stentori hangon kérte számon, hogy ugyan már hogy mertem meglovasítani a biciklijét. Ismerősöm és a szerkesztőség is Bp-n van. Én meg – mondom magamban álmomban – mintha Franciaországban volnék. A pokolba a rohadt biciklivel, inkább felébredek. S úgy tettem, amiként gondoltam. Reggel elmeséltem nyomasztó álmomat a családban. Ugye, jó volt fölébredni? – kérdezték. Naná – feleltem érdeklődésükre. 2. Szintén Caluire-ben azt álmodtam, hogy könyvhét kezdődik, vagy valami efféle. Engem sokan ismernek, és szeretettel vesznek körül. Úgy adódott, hogy egy éves ösztöndíjat nyertem valamilyen írói izé jóvoltából. Taps, fogadás, mosolygó pofák. Szokásom szerint poénosra veszem a figurát, humorizálok, együtt örülök velük. Tényleg éreztem szeretetüket. Bármily hihetetlen, örültek mindannak, amit mondtam. Ez különösen jól esett. Magabiztosan válaszolgattam hozzám intézett kérdéseikre. Ez eltartott egy darabig. Végül csak-csak megszűnt az idill, mert felébredtem. Ébredés után egy ideig elandalítottak az álom részletei, majd amikor a többiek is felkeltek, ezt az álmomat is elmeséltem. Ugye, nem volt jó felébredni? – kérdezték. Naná, hogy nem – feleltem érdeklődésükre.