Reggel olyan erős fokhagymaszag fogadott a folyosón, hogy
lement tőle a vérnyomásom. Pontosan nyomon követhettem, merre járt fogyasztója.
Igaz, hogy a tegnapi tömény
csatornabűz mára megszűnt (azt tegnap elintéztem az összefolyóba és mindenféle
szifonba löttyintett vízzel, ami tudvalevőleg a bűzelzárás célját szolgálja, és
a közlekedőedények elvével működik). A fokhagymaszag ellen nemigen lehet mit
tenni a bukóablak kinyitásán túl. Majd egyszer csak elmúlik rólunk ez a
„szagpehely”.
* * *
Tegnap VD.-ről mgállapítottam, hogy jó a humora. Igen, van neki. Idecitálom néhány megjegyzését napljából. Pl. amikor sürgősen néhány százezerre szüksége volt, kb. így írt blogjába: Semmim nincs, amit pénzzé tehetnék. Egyedül festmények vannak, az viszont sok. Ezeket viszont jutányosan kínálom, s a keretet igény szerint az ágyterítő színéhez hangolom.
Vagy:
Olvasom
a tegnapi újságban,
a budapesti rendőrkapitány
fölmond, mert
elege lett.
Érdekes
egybeesés.
Éppen nekem is.
Belőle.
Másutt:
Hazaérve azonnal összekaptunk, persze egy lényegtelen részletkérdésen. Mindkettőnk igaza biztos tudatában. Nem szidtuk egymás k. anyját, ennél rosszabb; elhangzott a két tiltott kifejezés egyike, amit veszekedésnél soha nem szabadna: mert te mindig és mert te soha. A konkrétból bűnösen absztrahálni. Ebéd külön-külön.
Utolsó kommentek