Tegnap kaptam visszajelzéseket, az érdeklődők azt firtatták:
vajon padlót fogtam-e? Hát nem, bár az
egyik angol újságíró éppen január 23-t a depresszió napjának nevezi,
mert rövid a nappal,
mert vitaminhiányos az ember,
mert hideg van,
mert még a tavalyi szintű havi bérből-fizetésből tengődünk,
mert közel a hónap vége,
mert decemberben kiköltekeztünk.
Persze ilyeneket lehet mondani, sőt megtódíthatom még akárhány faktorral, pl.
mert küszöbön az influenzajárvány,
mert nem várható jutalom,
mert az előző év után jön az adózás,
mert mindennek felvitték az árát, mintha egy kötelező parancsnak
engedelmeskednének és így tovább, és a többi, meg mi mennyi.
Azért a pozitív elmozdulás lehetséges sőt: van is. Ma pl.
van derűs idő,
van belső derű is,
van közös indulás,
van reggel mise,
van elvégzendő feladat
van friss ébredés
van frissen felmosott kövezet
van Allen-övezet
van Houten kakaó
van Gogh kiállítás
van Beethoven-szonáta
van der Weiden összerakós kép (puzzle)
van Dyck-barna színű festék és még
van ish súrolószer a festékfoltok eltávolítására.
Látható, mennyi minden van. Szinte minden: Ha áram
van, minden van. És van áram. Az én áram a Nyufinak 140 000, a bérem meg
ehhez jön. Az adó meg belőle – le. Ezt hívják dinamikus egyensúlynak, mely a
politikai trükközéseket tükrözve és szerint mozdul el tetszőleges irányban.
Ettől a bizonytalanság. Ha akarom, ez mérhetetlen gazdagság, ha akarom,
nyomorszint. Nézőpont dolga. E gondolatkört zárom rövidre (már megint
az elektromosságtannál járok) IX. és X. axiómámmal:
„Ez a világ még nem
az a világ.” Illetve:
„Ez a világ nem tökéletes, hanem töredékes.”
Utolsó kommentek