Mickey webnaplója

Játszom vele egy picit. Hangzása - mint a hőmérséklet. Ön mér séklet (sékelt).
A szó nem túl szép, de nagyon hasznos. Nem azt jelenti, ami egyébként beleférne, ha nagyon akarnám, hogy ön mérsékel engem, hanem éppen az ellenkezőjét: Ki-ki önnönmagát mérsékeli, moderálja, visszafogja, fegyelmezi az aranyszabály értelmében. Azt teszi, amit szeretne, ha mások tennének vele, neki... Vagy az ezüstszabály értelmében ő sem teszi másoknak azt, amit nem szeretne, hogy vele, neki tegyenek mások. Stan és Pan folyton egymást szekírozza. Mert egyik kövér, másik sovány. Bizonyos értelemben mindnyájan Stan és Pan vagyunk. Mindnyájan hajlamosak vagyunk egymás idegeire menni. A fészeklakó nem érti meg a fészekhagyót, a bulimiás az anorexiást, a gazdag a szegényt, a zenekedvelő a botfülűt, a mizantróp a filantrópot. A mozgalomhoz tartozó a plébániához kapcsolódót, a klerikus a laikust, a szerzetes az egyházmegyés papot, a kollégák egymás módszereit.
Az ökumenizmussal évtizedek óta foglalkozó úgynevezett dombes-i csoport alapvető tapasztalatát tette közzé, melynek lényege az, hogy megpróbálták már minden variációban a protestánsok egymás közötti, és a prtoestánsok és katolikusok között fennálló elvi ellentétek elsimítását, de feloldásuk nem sikerült érvek hangoztatásával. Az álláspontok jottányit sem közeledtek egymáshoz, mindegyikük ismer már minden érvet, s annak cáfolatát is. Marad mi volt, a puszta lég. Marad pusztába kiáltott szó minden okoskodás mintegy igazolva a páli mondást: a betű öl. Dombes azt tanácsolja a megegyezésre törekvőknek, hogy saját falaikat bontsák el a lehetséges mértékig. Így lehetővé válik az átjárás a szomszédhoz, anélkül, hogy elveit bármelyik fél feladná. Ezt szolgálhatja pl. a közösen használt istentiszteleti hely: templom, imaház.  Szokják egymás jelenlétét, érezzék meg a másik tisztességes voltát.
Ez a gonosz lélek csak ima és böjt által megy ki – mondja az Úr. Ma is áll, és a böjt formája legáltalánosabb értelemben az önmérséklet, a másokat irritáló magam visszafogása a lehetséges mértékig. Csak példaként említek ilyeneket: Az egyik mindent megbeszélne, a másik folyton írásokat lobogtatna. Aki eddig beszélt, próbáljon meg írni is, aki folyton papírokat gyártott, álljon szóba a másik féllel, hallgassa meg.  Az egyik folyton beszélne, a másik mindig hallgatna. Néha cseréljenek szerepet. Hátha a csendesnek is van mondandója, hátha a lefetyelőt bölcsebbé teszi, ha néha hallgat. Az egyik metróval menne, a másik busszal. Hol így, hol úgy menjenek. Az egyik cukorral inná a kávét, a másik tejjel. Néha egymás kedvéért cseréljenek. Ha nem így tesznek, nő közöttük az elszigeteltség, de ha vállalják a másik dilijét, ettől ugyan a keresztre kerülnek, de áldozatuk oldja az értetlenségeket.
Nagy lehetőség van ebben, s áldásos hatású, ha kölcsönösen élnek is vele. Sok jót tehet az önmérséklet individualista korunkban. Alighanem annyira sokat, hogy hiányában megkérdőjeleződik maga a jövő is.