Csakugyan meg kell fontolni, és talán még jobban is meg kell szűrni azokat az anyagokat, melyeket az ember közszemlére bocsát. Akarva-akaratlanul megbánthat másokat, s nincs többé visszaszívás. Csak szívás van.
Ha pedig minden személyes vonatkozást kiszűrök, akkor olyan hipózott anyagot kapok, melyet a szakma az írás kiherélésének nevez. A kettő között kell hát lavírozni, de mások érzékenységére maximálisan odafigyelve. Hát ezért nem maradéktalanul hatásos eszköz infarktus ellen, csak valamennyire. Viszont – még ha korlátos is – egyféle alkalmas önkifejezési lehetőség azok számára, akiknek nem adatott meg, hogy nagy tehetségük révén könyvben jelentethessék meg: Szeretnénk, ha szeretnének, hogy látva lássanak, s lehessünk valakiké. Nos tehát a blog csak blogdogságot hoz, de még az is jobb, mint a boldogtalanság.
* * *
És akkor egy 18 éven felüliek részére készült eszmefuttatás-ka. Az emberi élet földi szakaszát mély titok övezi. Sem az elejéhez nincs közünk, sem a végéhez (normális esetben). Az eleje belevész az idők kezdetének ködébe. Te formáltad bensőm, fogalmazza meg a zsoltáros. Ez kb. azt jelenti, hogy Isten örök jelenében beleépítette Gondviselésétől kísért történelmünk mozaikjaként az én életemet is. Ha úgy tetszik, sorsomat az Ő teremtő munkája egyik építőelemének tekintette öröktől fogva. Mindig is tudta, hogy én fogok megszületni, csak apám, anyám és én nem tudtuk. Még a foganás is később következik be, mint felmenőink egyesülése. A versenyfutás eltart valameddig, mígnem a lehetőségekből az egyik megvalósul a petesejt vezérlése révén. Ez a vezérlés is öröktől fogva létezika Teremtő Isten tudatában . És kilenc hónap elteltével sem tudatos döntésünk alapján születünk meg, hanem újfent a programozott döntése nyomán. A méhen belüli magzat anyagcsereváltozása indítja el a szülést, a változást nem lehet akarni, csak végrehajtani. Génjeinkbe kódolt vezérlés indítja tehát a folyamatot, mely automatikusan megy végbe. Így lettünk mi, így lettem én is. Így hát vagyok ma is. De hogy meddig leszek? Megint csak az Isten mindig is létező tervei szerinti időpontig, amikor befejeztem azt, amiért megjelentem tervében, amikor elvégeztem azt, amiért ide küldött, hogy részese legyek teremtésének. És akkor jön a végkezdet, a halál, az a szikra, mely kilobbantja a biológiai létet, hogy helyette a színről színre látás létét elindítsa. A halál tehát elválaszt, ha úgy tetszik, de összehegeszt is, ha amúgy tetszik. Mert hiszen nem adatott több lét nekünk, csak egy. S annak legalább három szakaszából az első kettő leteltével következik be a harmadik fokozat „begyújtása” – miként a rakéták esetében –, hogy új, sose volt dimenzióba emelje lényünk lényegét.
Utolsó kommentek