Miért kezdünk mostanában takarításba? „Nem tudom, mi az oka, tán a tavasz...” Hát persze, a nappal
meghosszabbodása, a fény megnövekedése, mely aktivitásra indítja az egész
növényvilágot, de bennünket is. A természet
megújul, a növények hozzák legjobb formájukat. Násztáncot lejtenek
természetüknek megfelelően, helyükön maradva. Ámde menyasszonyi ékességgel
tisztelegnek a fák, várva hogy valahogyan gyümölcsözővé legyenek. S a mező
zöldjét is különféle színű és illatú virágok törik meg, teszik ünnepivé. Hogyne
szedné össze magát az ember is
ezt látva. Megtapasztalja, hogy
nem kell megfagynia, ha eddig életben maradt. A természet sürgésforgása életszerű erőfeszítésekre ösztönzi az embert. Megrázza magát, körülnéz, mit
kellene megjavítani, kicserélni, felújítani, megtisztítani, kimosni,
átrendezni, megcsinosítani. Ha másra nem futja tehetségéből, erejéből, ablakait
megtisztítja, hogy méltó módon
szemlélhesse az elébe táruló tavasz rezdüléseit. Ez nagyon így van. Nagyon
általános tapasztalat.
Szűkítsük le megújulásunkat a mosásra, mosdásra. Minden, ami
anyag, ki van téve az elpiszkolódásnak. Elég csak arra gondolni, hogy néznek ki
az utcán álló autók, noha nem piszkoltuk őket. Mégis szutykosak a levegőből
rájuk telepedő koromtól, portól. De bármit teszünk is, ruhánk is összepiszkolódik
– óhatatlanul. Ugyanígy testünk is. Ha másért nem, mert természetünkből fakadóan izzadunk. Ez a sós testnedv ránk szárad,
s ha megsavanyodna, kellemetlen szag forrása. Muszáj tehát mosakodni, s egy
határon túl nem érdemes védekezni az elpiszkolódásunk ellen. Most arra nem is
akarok bővebben kitérni, hogy egész mikrofauna él kültakarónkon, a bőrünkön.
Ismereteim szerint több mint százféle mikroorganizmus tenyészik rajta
több-kevesebb állandósággal. Köztük hasznosak és igen kellemetlenek is olykor. Az előzőek miatt tehát muszáj mosnunk és
muszáj mosdanunk is, mert akár az életünk mehet rá, de legalábbis rövidül meg a
tisztálkodás és a tisztaság hiányában.
Most nézzünk énünk másik dimenziójába. Szellemünk-lelkünk
tisztaságára. A vallás a lelki tisztátalanságot, mocskot bűnnek, gyengeségnek,
erőtlenségnek, a kísértésekkel való küzdelmünk lanyhulása következményeiként
ismeri. Jézus tanításából tudjuk,
az elérendő cél a tökéletesség. „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei
Atyátok tökéletes.” Ezt persze úgy realizálhatjuk, hogy életünk az Atya életébe torkollik, s kapcsolatunk csak a szeretetben valósulhat meg. A tökéleteshez a
tökéletlen nem tud kapcsolódni, csak ha ezt az ideált törekszik megközelíteni.
Ezt segíti az Atya irgalma a halálban, amikor szándékainkat értékeli s pótolja
bennünk azt, ami tőle még elválaszt. Letöröl egyszer s mindenkorra minden
könnyet rólunk. segíti valamennyi önmagunkba tekintés, amikor azon tűnődünk,
mennyire különbözünk még a tökéletestől. Ezt segíti valamennyi liturgikus kérő ima,
mely a fel - és elismert gyarlóságainktól való szabadulást kér. Segíti az Eucharisztia vétele is, mely erősíti a
bennünk megvalósulni akaró Isten
Országát, s segíti a bűnbánat szentsége.
Mi a különbség a testi és a lelki szenny között? – merült
fel bennem. Azt gondolom, hogy
elsősorban az, hogy a testi
szenny akaratunktól független. Igaz, ha koszos területre tévedünk, vagy
tudatosan megyünk oda, számíthatunk erőteljes bepiszkolódásunkra, de akármit
teszünk is, előbb-utóbb piszkosak leszünk akaratunktól függetlenül. Lelki
bepiszkolódásunk viszont mindig akaratlagos. Igaz, hogy rosszra hajló természetünk
van, de ez önmagában nem sároz be bennünket. A tényleges rossz tudatos
belemászásunk abba, ami utálatos az Isten
előtt, abba, ami eltávolít tőle bennünket, mert életellenes gondolat, szó,
cselekedet vagy éppen a több élet kibontakozásának előmozdításának
elmulasztása.
Sok minden vigaszunkra van persze. Pál mondja: Nem teszem a jót, amit akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok: a
rosszat. (Róm 7,19) A legnagyobb szentek mind nagy bűnösnek tudták magukat, a
szeretett tanítvány, János azt mondta: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk
meg... ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az
igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, az egész világ bűneiért is.” (1Jn 1,8; 2,1)
Miért olyan nehéz a bűnnélküliség? Hiszen csak egy parancs
van: Az Isten feltétlen és
mindenekfeletti szeretete, és ami ezt lehetővé teszi: a kölcsönös emberszeretet. Nagy titok ez, hiszen
belátható, hogy csak e kettős szeretet jegyében élhet meg a Föld s az ég. Mégse
megy.
Én se jutottam többre, mint annak megállapítására, hogy szeretni roppant egyszerű, de nagyon nehéz.
Utolsó kommentek