Híveim! – Híreim:
Pozitív: Két cikkem jónak minősült, Sz. Zsuzsa könyvéről
írt recenzióm élvezetes olvasmányként aposztrofáltatott.
Negatív: Régóta le akarom írni. Valamiért nagyon
lehangol, hogy az utak mentén újra meg újra találkozom babakocsi-roncsokkal. Nekem
ez azt mondja: Nem kell a gyerek, még a kocsiját is kihajítjuk az árokba, hadd
rozsdásodjék, hadd reklámozza, megvagyunk mi kicsi és kocsi nélkül. Vidéken és
Pesten egyaránt találkoztam ilyenfajta szemérmetlenségekkel. Ne tegyétek ezt
velem! Tessék a kukába rejteni a fölöslegessé vált roncsot, a jót pedig
továbbadni azoknak, akik még hisznek az élet értékességében.
Pozitív: Magamhoz ragadtam a száz éve
született Mócsy Imre lelkigyakorlatos elmélkedő anyagát, tetszik. Mire
kijavítom, magam is elvégzem a lelkigyakorlatot ingyen, szállásköltség nélkül, reményeim szerint bensőségesen,
csöndben, szó nélkül, ellenvetések nélkül, hiba nélkül, szabatosan, magyarosan,
hamarosan. Ahogy köll.
Negatív: Az utolsó
időkben egyre úgy érzem magam, mint Orwell Állatfarmjából Bandi, a ló.
Bandi maximum sóhajtozik, de elvállal minden munkát, s ha nem, akkor is tesznek
a hátára. Bandi igavon, amíg csak bírja szusszal. Sokszor eszembe jut szegény
pára, és nagyon szolidáris vagyok vele. Szimpátiám, empátiám őpaciságáé.
Pozitív: Felvettük a kapcsolatot egyik tehetős és jó
nemzeti kötődéssel és értelemmel megáldott firmával. Kölcsönösen hasznára
lehetünk egymásnak. Most legalábbis ebben bízom. Ők nekünk anyagilag biztosan,
mi nekik reklámmal bizonytalanul.
Negatív: Ma felidéződött bennem
az Egri csillagok utolsó
lapjainak néhány mondata. Kb. így hangzik a szöveg: Ahmed pasa a sereg színe
előtt szakállát tépve szidja Ali pasát. – Alávaló nyomorult! – üvölti a szeme
közé. – Rossz akolnak mondtad Eger
várát, juhoknak a bennük levő népet! Most vidd a császár elé ezt a gyalázatot
magad! Csak a bégek fegyelmezett jelenlétén múlik, hogy a két pasa össze nem
verekedik a sereg színe előtt.
Pozitív: A déli sovány sóskát itthon fölerősítettem
csirkemájjal, s este egy vödör fagylalt vár még ránk. (Ezeket az utóbbi sorokat
csak azért hordtam ide, mert minden valamirevaló homo mediaticus tudja, hogy a
slusszpoén marad meg a nagyérdeműben, s ennek a követelménynek okvetlenül meg kívántam felelni.
Utolsó kommentek