Mickey webnaplója

Bajom van a memóriámmal is. Mintha már leírtam volna egyszer. De vajon tényleg így van-e? Minap került kezembe egykori hittanárunk erkölcstani jegyzete, melynek egyes kitételeire negyven év távlatából is emlékezem. Hogyne emlékeznék rá, mikor annyira szemléletesen és sajátságosan tanított bennünket Medvigy Mihály – a diákemlékezet szerint – Juszuf, mely név azért ragadt rá, mert volt neki egy mozlim imám haverja, akit ekképpen hívtak, s akivel sokszor büszkélkedett előttünk. Nos tehát, összekacsintottam a most kiadott könyvnek az uzsoráról szóló soraival, hiszen máig sorolni tudom őket, áruzsora, béruzsora, kamatuzsora.
Nem emlékeznék rá, de Juszuf  megfogalmazásában abc-uzsorák léteznek. Úgymint ár-, bér- és camatuzsora. Hát ez az. Ez az ő humora, amely végigkísérte működését, s amely végigkíséri tanítványai életét is.
De mindez csak üres szalmacséplés. Mert egészen mást akartam a rá emlékezésben megemlíteni. Ez pedig az, hogy minden olyan asszonynak a kezébe nyomnám a hivatkozott jegyzetet, aki olyan piarista diákhoz ment feleségül, akit Juszuf tanított. (Márpedig sokakat tanított. Több ezerre tehető a számunk.) Azért adnám a felségek kezébe, hogy megismerjék, mely forrásból fakad férjük erkölcsisége, milyen vezérelvek motiválják cselekedeteiket a hétköznapokban még évtizedek elteltével is – a közéletben és a magánéletben egyaránt. Úgy vélem ugyanis, hogy ez az érdekes egyéniség mindannyiunkat megdelejezett megfogalmazásaival, joviális mosolyával, vissza-visszatérő mondásaival, hozzánk lehajló játékosságával. Mert játékos volt, mint Dick úr, a Copperfield Dávid (Dickens) regényhőse, de azonnal hozzáteszem, hogy vele ellentétben Medvigy M. bölcs volt és tudatos valamennyi alkalmazott módszerében. Egyszóval jó pedagógus. 88 évesen halt meg 2001 karácsony vigíliáján.  RIP.