Egy kisregényt lehetne írni hétvégi tapasztalataimról, melyeket Dunaharaszti és Taksony között szereztem az egyházmegyei találkozóról. Annak színhelyéről, a lelkesültségről, az időjárási viszonyokról, a Szent István Társulat kitelepülésének sikerességéről, a helyiek szervezéséről, hozzáállásáról, a nagy embernek kijáró figyelemről, a kórusoknak szentelt figyelemről, az ételekről, a már meghonosodott szokásokról, a ligetben lefolytatott gyóntatásról, a vállalt szerepünkről, s a nem vállaltról is. De nem teszem. Nincs kisregénnyi időm rá.
A reggel óta faggatott könyv szép lesz. Elég pontos is. Még sok munka van rajta. Ezen a héten meg jövő hétfőn kell felkészülni Franciaországra. Most szombaton mi el Salgótarjánba egész napos találkozó a klán tagjaival.
Be kell fizetni minden csekket, ki kell váltani minden felírt gyógyszert, (leginkább nem itthon felejteni, ki kell jutni a reptérre, időben megérkezni, az Orlyról eljutni Sens-ba, ott rátalálni a Kőhíd utca 1-re, vagy megtudakolni, hogy hol lakik a komisszár uram. De előtte frappáns ajándékokat venni, a kinti látogatásokhoz igazodóan, hungaricumokat és a gyerekek korához és érdeklódéséhez alkalmazkodó vásárfiát stb., stb.
S két hét múlva vissza. Hogy ott folytassuk, ahol most hét végén abbahagytuk.
Nem marad időm megfigyelni a kerti fák növekedését. Persze ez nem baj. Most abbahagyom az írást, és várom a hidegfront érkezését. Hátha előbb jön.
Utolsó kommentek