Mickey webnaplója

Ma Bertalan apostol emléknapja van. Érdekes, hogy bennem laza fiatalként él ez a szent. Fiatalember, akit Jézus így fogad: Íme egy igaz izraelita. Láttalak a fügefa alatt. Nem tudom, mi történhetett a fügefa alatt, de ettől a jézusi kijelentéstől Natanael (őt azonosították később Bertalannal) szemei kinyíltak, és önkéntelenül így kiáltott fel: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Azért ez nem semmi azok után, hogy Fülöpnek előzőleg fitymálólag veti oda: „Jöhet valami jó Názáretből?” Tehát úgy él bennem, mint egy hosszú sovány, életteli és lelkes fiatal, akinek impressziói vannak, és ezeket azonnal megosztja másokkal. Ha pedig elképzelem őt a fügefa alatti jelenetben, akkor olyasvalakinek gondolom, akire figyelnek a többiek, aki szócsövük, aki vezérük, aki hangadó a társaságban. Egyébként mindig Rodin Calais-i polgárok c. szoborcsoportja jelenik meg lelki szemeim előtt.
Nos, ez a szerintem népszerűségnek örvendő tinédzser majd nagyhatású apostollá válik, aki Kisázsiában tevékenykedik, s egyes vélemények szerint eljut India határaihoz is. Mindenesetre az ő sorsa is a vértanúság lesz. Mindenki csak ebben bizonyos. Ám egyesek úgy tartották, hogy lefejezték, mások pedig hogy keresztre feszítették, utóbb pedig azt hogy elevenen megnyúzták. Az emberben a levegő is elakad ilyenek olvastán. Pedig nem egyszeri sorstörténet az övé.
A Bibliából tegnap Jefte sztorija olvastatott fel. Ő ószövetségi hadvezér volt, aki megígérte az Úrnak, ha sikerül szétverni az ellenséget, hálából feláldozza azt, akivel legelőször találkozik háza népéből. Pechére egy szem lánya jött elé táncolva a boldogságtól afeletti örömében, hogy apja sikeres volt a csatatéren. Két hónapig tartó búcsúzkodás után a lány sorsa megpecsételtetett. Nehéz okosnak lenni ebben a tragédiában. Szerintem Jeftének nem is sikerült. Tanulság: jobb, ha az ember nem beszél, mert hamar szamárságokat kezd el mondani. Gondoljunk csak a lépten-nyomon nyilatkozgató politikusokra.