Van egy dög vicc a szűkszavú cowboyról, aki Maryt lóra ülteti, és óva inti a sok beszédtől fenyegetőleg meglóbálva coltját. Mikor Mary megszólal, azt mondja: egy. Mikor újra megszólal, azt mondja, kettő (na jó, azt mondja, hogy two). Harmadszorra pisztolyt ránt...
Napjainkban két ifjúsági lapra számoltak rá szinte egészen biztosan. De feltehető, hogy itt nincs vége a kiszámolósdinak, el- és leszámolósdinak. Mi tagadás, a mi szénánk se áll valami jól, és noha nem akarom kongatni a vészharangot, mégis...
Azért ecseteltem ezeket olyan sokáig, mert roppant megörültem a JEL idei évfolyamának, merthogy már a januári szám első cikkcíme – íme: Az egyházi mecenatúra kiemelkedő alakjai. Ó, mit alakjai, bennünket egy alakja is kirángathat a slamasztikából, ha van hozzánk szíve és pénztárcája. Gyorsan lapoztam egyet, hogy lássam, ki fog segíteni. Íme kutakodásaim eredménye a bemutatott mecénásokról:
2007. január:   Ipolyi Arnold Meghalt 1890-ben, ha jól számolom.
február: Rómer Flóris †1889. Jaj!
március: Pyrker János László. †1847. Isten biztosan megfizette jóságát.
április: a lap nálunk nincs meg.
május: Padányi Bíró Márton. Nem derül ki a cikkből, hogy mikor halt meg, de tartok tőle, hogy ő sem él már, hiszen 1696. április 15-én született.
június: Migazzi Kristóf. Amitől tartottam, bekövetkezett. Ő is elhunyt 1803-ban.
E lapszámtól kezdve nincs példányunk. Csak nem... Csak nem szűnt meg mecenatúra hiányában a JEL is. Erre gondolni sem merek.
Inkább arra gondolok, hogy, amilyen idétlen viccel kezdtem íráskámat, stílszerűen ugyanilyennel fejezem is be.
A kezdő operaénekesnek így hízeleg a karmester: Nahát, hogy neked micsoda hangod van, helyettesíthetted volna Carusót.
Hogyhogy? – kérdezi az ifjú hangicsáló.
Meghalhattál volna helyette.
A JEL jelezte mecénások egyike se él már, sokan viszont igen, akik akár „beugorhattak” volna helyettük, hogy hova, a kedves olvasó tetszésére bízom.
Nos, ígéretem ellenére sem fejezem be még íráskámat, mert eszembe jutott valami.
Ha én volnék a laptulajdonos, meginvitálnám a szóba jöhető szponzorokat egy kirándulásra: egy mecena túrára!
Meg én!