Mickey webnaplója

Milyen jó, hogy komfortossá lett életünk. Itt van pl. a jogosítványcsere. A huszonhárom év óta zsebemben gyűrődő jogosítványt, mely papírból volt, most lecseréltethetem (kötelezve is vagyok rá) plasztiklapra, mely igen viharálló, ennélfogva eléggé értetlenül nézek elé annak, hogy három év múlva mégis másikat kell csináltatnom. De ne szaladjunk ennyire előre.
Milyen jó, hogy rendszerbe vannak kapcsolva a számítógépek. Mindegy, hogy melyik kerület irodájába megyek, mindenütt kiállítják az új passzust.
Milyen jó, hogy minden postaládába bedobják a kerületi Kisokost. Az ideiből kiolvasom, hogy az ügyfélszolgálati iroda 8 és 16 óra között fogad naponta.
Milyen jó, hogy van tömegközlekedés, odautazom fél óra alatt.
Milyen meglepő, hogy ma mégsem fogadnak, mert kedden, csütörtökön csak előjegyzés alapján dolgoznak.
Milyen kár, hogy ezt elfelejtették közölni a Kis okossal.
Milyen jó, hogy a biztonsági őr kezembe nyomja a Budapest összes irodájának a címlistáját, az ügyfélfogadási időkkel. Hátha sürgős a csere. Visszafelé jövet olvasgatom: Ha elmennék két villamossal és egy busszal a másik irodába?
Milyen jó, hogy nem teszem. Ki tudja, miféle tábla tudatná velem, hogy igen, igen, de...
Inkább holnap visszamegyek, akkor közönséges halandók is próbálkozhatnak.