Mickey webnaplója

Mikulás.
Mikulás járja az utcákat.
A 3,5 éves unokánk megjegyzi:
„Nagyon kedves. Nem is harap.”
***
Unokánk apját invitálja focizni: „Apa, gyere, verekedjünk a labdáért.”
***
Történt pedig, hogy nagyszombaton lefotóztam az ünnepi vacsoránk képét, és elküldtem a családoknak. A képen primőrökben, tojásokban és sonkában gazdag tál látható.  A gyerekek kommentárja visszajött.
Az idősebb megjegyezte apjának: „Fú, ezt kérem. Vegyed ki a képből.”
Erre a kicsi: „De az már meg van zabálva!”
***
Tegnap történt, hogy ötéves fiúunokánk megjelent az ajtónkban, és a kezében szorongatott egy papírcsíkot, amelyből csillagocskák voltak kiszaggatva. Mint mondta, az óvodában csinálta nagypapának, és hogy ez egy valóságos könyvjelző. Olyan csillogó szemmel adta át, amilyennel nem szokták sem a prima primissimát, sem a Nobel-díjat átadni. Ettől aztán nagyobb is az értéke, mint amazoknak. Örültem figyelmességének, mint Micimackó csacsija, a Füles a léggömbnek és a praktikus csupornak. Mire a fiú kibújt télikabátjából és levette sapkáját, már bele is raktam az általam olvasott vaskos kötet megfelelő helyére. Mutatom neki funkció közben. Mire ő anyjához:
 – „Nézd, anya, a nagypapa máris használja a könyvjelzőt. Belerakta a könyvébe, hogy tudja, hol tart az olvasásban.”
Húga közben megsértődött. Bebújt a nagy asztal alá. Ki se látszott az abrosz alól, s nem is akart előjönni. Leültem elé a padra, s bekopogtam: Tessék, kérem megmondani, ez itt véletlenül nem a Micimackó kuckója?” Ő boldogan kiszólt: -„De az.”
A meseszituáció kizökkentette gyászos hangulatából. Feledtette vele minden bánatát.
***
Egyik reggel az ebédlőben várja reggelijét D., miközben bátyja cukkolja a hátsó szobából.
- Hé, ne szívasd az öcsédet! – hallom a figyelmeztetést.
Én a kisebbhez fordulok:
– Hát te is szívasd vissza a bátyust!
– Nem szívatom – mondja ő ábrándos tekintettel.
– És miért nem szívatod? – faggatom tovább.
– Mert szeretem őt – hangzik határozott válasza.
Azt hiszem, mára elég is szellemi muníciónak a négy és fél éves fiú őszinte válasza.
***
Á. az óvodából hozza a szövegeket. Anyját kérdezi: „Tudsz mondani olyan állatot, amelyik a föld alatt él?”
„Igen, ilyen a vakond.” Á. továbbkérdez: „Nos, tudsz-e másikat is mondani?” 
- Igen. Pl. az ürge.” Mire Á. jóságosan: „Bizony, az ürge… - majd hozzáteszi - Te milyen okos vagy!!!”