Jól időzítettem, mert senki se állta el utamat. Rutinosan odaléptem a technikához. Nyomom a szenzoros érintkezőt ahol kell: Jogosítványok. Mire kiugrik egy alternatív választásokat kínáló sorozat. 1. Ön a kerület lakója. 2. Ön nem a kerület lakója. Habozás nélkül válaszolok az IQ-teszt kérdésére. Megnyomom a 2-es gombot. Erre kiugrik egy újabb gomb: A más kerületekben élők számára már elfogyott a sorszám. Nagyon csúnyák jutottak eszembe.
Száz év óta semmi se változott. Karinthy ilyesvalamit ír: Automata. Megnyomhatsz egy piros gombot, miáltal kiugrik egy zöld gomb, amit szintén megnyomhatsz. Inkább nem írom ide, hogy mi ugorjon ki, és kiknek...
Ma leadtam a Pályázatfigyelő korrektúráját. Igen sziszifuszinak élem meg ama erőlködést, hogy javítgassam a szöveget, mert értelmetlen, mert téves helyesírású, miközben tudom – Zuschlag csak megerősíti ismereteimet –, hogy pályázhatsz, de nem nyersz, ha nem tartozol a simlisek közé. Mindegy. Most nagyon felizzottak a kedélyek Zuschlag kapcsán.
Azt írja az újság, hogy Weiszenberger csak a 21-25 milliós pályázatok megcsapolására és a minisztériumnak visszaszármaztatására volt kompetens. A nagyobb összegek Z. Jánoshoz tartoztak. A kétes hírű Bajnai G. is nyilatkozik a metro-nak. Azt mondja: W.-nek formális kapcsolata nem volt az uniós pénzek elosztásához. Ezt úgy hívják, hogy tudatos mellébeszélés. Ki mondta, hogy volt, de informális kapcsolata csak volt a minisztériumokkal, különben hogyan származott volna vissza a kiosztott jatt? Nem szégyelli Bajnai hangsúlyozni: a korrupciós listán két helyet feljöttünk. Kérdésem: Milyen lehet a többi. Persze éppolyan szomorú a 39. hely, mint a 41. A béka alfelének a szintje. Quousque tandem??? – mondom kiabálva.
Utolsó kommentek