„Ami volt, az újra lesz , és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire, hogy Lám, ez új, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak.” Befor a hard days night állok (ülök), s hogy valami értékes is legyen blogomban, idefanyalogtam a prédikátor évezredes igazságát: Semmi sem új a nap alatt. Persze ideröhöghetném a Ludas Matyi tréfásra fogott mottóját is: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”
Mindezt azért vezetem elő, mert néhány napja hatalmas felfedezést tettem: rájöttem, hogy ha ma írná a Szózatot Vörösmarty, így kezdené: Hazudnak rendületlenül még / Hívem, ó magyar. / Próbálkoztam további sorok leferdítésére is, de nem igazán lett szép. Délben elmeséltem felfedezésemet: Az egyik öregember csaknem kiröhögött, mondván, hogy 1950-ben is megénekelték ugyanezt, s közismert volt a vers új formájában. Versszakokat tudott belőle idézni. Én meg égtem, mint a rajtakapott nagyzoló, más tollával ékeskedő, épp csak azt nem mondták: Na, ne játszd meg itt magad...
Pedig újraszületett a párhuzamos felfedezés, miként Meyer és Mengyelejev egymástól függetlenül álmodták meg az elemek periódusos rendszerét, én is az ötven évvel ezelőtt élő sliffentyűtől függetlenül éreztem rá a meztelen igazságra, mert nagyon igaz ma is, ami ötven éve is az volt, bár ne lett volna s bár ne volna igaz ma sem – nevezetesen az, hogy hazudnak rendületlenül, ma is. Hát kacagj Bajazzo, hát mosolyogj te újszülött, akinek minden vicc új.
Coda
(A fene egye meg, a neten megtaláltam az ötvenes évek rigmusát, csakugyan létezett.) Íme:
Hazudnak rendületlenül,
Légy hülye, ó, magyar!
Kölcsön a sírod is,
Mely kötvénnyel eltakar.
Sztálin fején kívül
Nincsen számodra fej.
Ávóval vert a sors keze,
Itt ülnöd s nyalnod kell!
Utolsó kommentek