Nos, 2007 vége felé járunk. A kötetből egyetlen új információt sem kapunk, mert a közölt tanulmányok mindegyike megjelent folyóiratban. Erre maga a könyv hívja fel a figyelmet, hiszen megjelöli a publikálások helyét, idejét. Így mindenki meggyőződhet róla, hogy hol, mikor tetettek közzé a tanulmányok, hangzottak el az előadások 1996 és 2006 között. Ezek az adatok tehát a könyvből valók. Ugye ez öngól?
Más
– Az idős tudós tisztelettel és szuperlatívuszokban ír az adott folyóiratról. Egyebek között megjegyzi: „Nagyon szívesen olvasom szinte minden cikketeket... A magyar szakfolyóiratok szemlézése szintén sokat jelent nekem.” Ha vette volna az illető a fáradságot, és fellapozta volna a tartalomjegyzékben felsorolt helyeket, rájött volna, hogy szó nincs elemzésről, csupán néhány kereskedelmi hirdetésről, melyek itt-ott elszórattak. Csak nem a hirdetések szabványszövege jelentett számára sokat?! – pl. egy ilyen lírai rész: előfizetés egy évre 10 000 ft+áfa? – Vizesnyolcas koromban mesélte egy nyolcvanéves úr, akinek vizesnyolcas korában még javában prosperáltak a magáncégek. Ahol ő dolgozott, az iroda íróasztalának a kuncsaft felé eső síkján nagy betűkkel és jól olvashatóan állt kifüggesztve ez a felhívás: KEDVES ÜGYFELÜNK! A SZÍVES MARASZTALÁST NE TESSÉK KOMOLYAN VENNI!
(Vizesnyolcas: a v. abból a korból való, amikor az üzlethelyiségek poros-földes padlójúak voltak. A tanoncok feladata volt gondoskodni róla, hogy ne porosodjon a padlózat. Ezért alul kilyukasztott pléhdobozból vizet locsoltak a földre, hogy a kiszáradását megakadályozzák. Illett nem összevissza fröcsögtetni a vizet, hanem hurkokban, egymáshoz kötődő folyamatos 8-asokat rajzolgatva, egyenletesen, mintegy mintát képezve locsolni. Hát ők voltak a vizesnyolcasok. Ezt a feladatot nem úszta meg senki, aki boltban kezdett dolgozni.)
Utolsó kommentek