Ma a Zeneakadémián Kodály születésének 125. évfordulójára
emlékezve 12,5 órás Kodály-műsort adnak váltott együttesek felléptével. Ha
engem kértek volna a szervezésre, biztos nem ezt tettem volna. Hadd emlékeztessek
a svéd gyermekversre, mely így szól:
Bélyeget gyűjtöttem. / Papa
hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget. (Siv Widerberger: Bélyeg)
Hogyan lehet naphosszat egyfajta stílust
nyomatni? Miért kell egy napba zömíteni mindent, ami Kodály, abban az országban,
ahol alig hallani hébe-hóba a nagy formátumú komponista darabjait.
Csak remélni tudom, hogy elektronikus adathordozón (de ronda egy kifejezés)
megvásárolhatók az elhangzottak, és ki-ki kedvére mazsolázhat a remekművekből.
Per hecc, megnéztem a tévéműsort. A Duna tévé sugárzott egy órás műsort de.
10-től, mely – fájdalom – kutakodásom idejére már lement, mire észbe kaptam, s
mindössze 10 percnyi népdalfeldolgozást fedeztem fel az m2-n, melyet
szorgalmasan megnéztem, meghallgattam. A fekete-fehér felvételen Kocsis Zoltán filigrán,
és úgyszólván még gyermek, az énekes Gregor József is, aki – szintén fájdalom –
már elment közülünk. Gyönyörű hangja volt és van.
Ugye lesz koncertfelvétel a
maiakról, s később majd gyönyörködhetünk benne? – szól szónoki kérdésem a
nemzeti kincseink felkarolásáért küzdő massmédiához.
Utolsó kommentek