Estelle-ke szép kis szöszi lányka. Az összes róla készült fénykép ezt tanúsítja. Ha látnátok, milyen átéléssel táncol, unokatesójával, Lukas-val. Estelle szépen elüldögél a tévé előtt, nézi a Mikét (Mickey mouse a franciáknál). De ha valaki megzavarná, nagyon szigorúan nézne vissza, mert Estelle kész felnőtt – már ami a határozottságot illeti. Leginkább dönteni szeret, és ehhez valamennyi múltbeli érzését (és kevéske tapasztalatát) felhasználja. Éva mamának említettem is, hogy Estelle nevelése nagyjából befejeződött. Mindig tudja, mit akar, és eléri, hogy egyetértsünk azzal, amit ő akar. Ez persze azért nincs mindig így. Ilyenkor nem Estelle a neve, hanem Estellö. A francia elsősorban is véghangsúlyos, és ha nyomatékosítani kívánja mondandóját, akkor még véghangsúlyosabb. A felkiáltásban olyan erős a szóvégi -lle, hogy külön magánhangzónak vélhetnéd (llö).
Estelle olyan szép, hogy bátyjai panaszkodtak, kár, hogy a húguk, így nem lehet a feleségük. Estelle ma már oviba jár. Legjobban a tornafoglalkozásokat szereti. Olyannyira, hogy egy alkalommal megszökött saját csoportjából, visszament a tornaterembe, és a másikakkal is tornászott egyet. Úgy kellett visszaparancsolni, amikor felfedezték hiányát.
Estelle nálam sokkal szebb, mégis rám hasonlít. Mindketten szeretünk mezítláb járkálni, akár hideg van, akár meleg. A legtermészetesebb, hogy fut a bátyjai után. Ha azok társasoznak, ő is. Ha futkároznak, ő is. A nyáron a szomszéd lányka megjelent egy Capitaly-val, és egy kalitkával, benne egy kölyöknyúllal. A társasjátékot a fiúk miatt hozta, a nyulat Estelle miatt, hogy nyugodtan társasozhassanak. Gondoljátok, hogy így lett?
Utolsó kommentek