1. Újév napján jöttünk le Dobogókőről. Reggel kezdett el
esni a hó, és egyre jobban belehidegedett. (Ha belemelegedett volna, eső esett
volna. Oké?) Tehát nőttön-nőtt a hó. S bár jöttön-jöttek a buszok, és rendre le
is mentek, mégis egyre nyugtalanabban lestem: Mi lesz itt, hogy megyünk haza?
Azt javasoltam, hogy igyekezzünk az ebéddel, és az első buszt csípjük meg,
nehogy fent rekedjünk. Sikerült is elkapni egy azonnal indulót. Meg kell
mondjam, alig vártam, hogy sík terepre érjen a „társaskocsi” (Márai). Pedig a
több évtizedes
tapasztalatok
szerint a buszsofőrök jól ismerik a kanyargós erdőkön át vezető, lejtős utakat,
ismerik a busz irányításának a részleteit, és ismerik gumijuk állapotát. Sőt,
az is közismert, hogy itthon meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egy busz az
árokban vagy szakadékban köt ki. És mégis. Mitől van ez? Mitől van, hogy nem
bízom a sofőrben, mitől, hogy együtt vezetek vele, csak nálam nincs fékpedál.
Nem mindegy nekem, hogy milyen stílusban vezeti le a kocsit az, aki ebből él?
Mit törődöm vele. Gyönyörűséges, hótól roskadó fenyők szegélyezték az utat
kétfelől, néha helyi hózáport kavarva egy-egy felröppenő madár, vagy éppen
buszunk, ha egy kiálló ágnak kocódott a teteje. Ez a „mégis ki vezet” kérdés
már máskor is fölmerült bennem, hiszen naponta hosszasan buszozok a Rózsadombon
keresztül. Hányszor kaptam magam rajta, hogy érdeklődéssel tapadok az
útviszonyokra. A sofőr helyéről nem látszik az, amit én látok tőle jobbra ülve,
amikor pl. balra kanyarodik az út, és egy sávosra szűkül az úttest a parkoló
autók miatt. Azt hiszem, jobban tenném, ha könyvet olvasnék, mert nem az én
feladatom megoldani a továbbhaladás problémáit.
De
2. Láttam én már karón varjút.
Pl. egy kocsi az említett útszakaszon kb. Kétbükkfanyeregnél elég rendesen
össze volt törve az említett hegyi útszakaszon, amikor lefelé jött a buszunk.
Biztosan nyári gumival közlekedett, vagy kopott gumival.
De a téli gumi sem tud mindent, sőt még a hólánc sem.
Sőt. Manőver ide vagy oda, a tükörjég korcsolyázásra való, autózásra nem.
Ma szerencsére pluszok vannak, de ha fagy, a sózás akkor is segít.
3. Májustól a rendőrség kegyetlenül meg akarja sarcolni a kocsitulajdonosokat,
ha többel mennek a megszabottnál. Ez elég nagy hülyeség. Volt nekem olyan
kollégám, akinek a kocsijában féltem akkor is, amikor 35 és 40 km/órával
vezetett. Minden döntésében bizonytalan volt. Amikor elérte a nyugdíjas kort,
az orvos azt tanácsolta neki, hogy szálljon ki az autóból, ha nem akar ott
maradni az úton infarktus miatt. Azt mondom, nem minden a sebességkorlátozás,
bár aki 200-zal rohangálna a városban, azt tényleg meg kell bírságolni. Azért
úgy sem jó vezetni, hogy az ember szakadatlanul a táblákat söpri fél szemmel,
másikkal pedig a sebességmérőt kontrollálja, mert nem marad harmadik szeme,
hogy az útviszonyokkal és a közlekedőkkel foglalkozzon.
Uff.
Utolsó kommentek