Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2008.03.02. 20:59 emmausz

Most is itt van

Ma a vakon született gyógyítása olvastatott fel az evangéliumból. Aki szeretné fellapozni, János evangélium 9,1–41, tehát az egész kilencedik fejezet.
Sokáig tartott felolvasása, mert az egyik leghosszabb történet és szakasz ez, tele érdekes és tanulságos epizódokkal, gondolatokkal, okfejtésekkel. Ezeket élveztem, sőt élményszerűen is felidéződtek bennem részei, hiszen korábban lelkigyakorlatok alkalmával már többször elemeztük közösen. Ma ezek ellenére is csak egy mozzanat érintett meg igazán – az élő, gyógyító Jézus. A mise utáni agapén (enni-innivalóval megspékelt szabad társalgás, megszakítva „desszerttel” [aki készíti a kajákat, felolvas valamilyen történetet, amit a közösségnek megálmodott]) terveztem, hogy beszélek néhány mondat erejéig erről. Aztán ez elmaradt, mert egyes személyekkel beszélgettünk. Kb. ezt mondtam volna: Emberek, a kétezer éve gyógyító Jézus itt volt a misén. (Mindig itt van.) Eggyé lehettetek vele. Bennünk kíván élni, belőlünk másokra tekinteni, másokat megérteni, velük együtt örülni, ha a helyzet úgy kívánja, megint máskor empátiával viseltetni irányukban, s felismerni, milyen értékesek. Mert az emberek csakugyan a legértékesebbek, és nincs is talán annál nagyobb esemény, mint ha valaki elmeséli saját magát. Bár erről szólnának a „desszert”-történetek. Akkor volna esély arra, hogy értékén becsüljünk mindenkit, ne csak a mutatott felszínt lássuk

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr815167843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása