Ma megérkezett a Korunk c. irodalmi lap legújabb száma. A témája a blogozás. Meglepő volna, ha a blogokról szólna blogom, olyan volna, mint a fényképész tükrök között, akiről egyik kép visszaveri a másikat és így tovább. Vagy olyan, mint a képkeret, melyben a kép maga egy képkeret, melyben egy kép rajzolódik ki, témája egy képkeret melyben...
Nem őrültem meg, inkább blogot írok arról, hogy most nem olvasom a blogról szóló dolgot, hogy legyen értelmes elfoglaltságom a buszon hazafelé, és hogy ne vonja el időmet a blogírásról. Igen ám, de arról akartam írni, hogy mi olvasható a Kortársban a blogozásról. Na jó. Egyik bekezdésben az állt, ahogy belekukkantottam, hogy a blogok közt szörfözők nem írókra, hanem témákra vadásznak. Elgondolkodtam ezen egy picit. Bizony, ez így van. Ám ha egyszer rátaláltak a témára, és hitelesnek tűnt olvasás közben az, aki a blogot írja, lehet, hogy egyre tudatosabban választják azt, aki nem verte még át őket, és a maga sajátos módján adagolja nekik a világról szóló valóságot. Ha megfelelnek ezek az írások saját érdeklődési körüknek és identitásuknak, egy darabig elkísérik azt, aki megfelelő ritmusban gyártja újabb és újabb sorait. Úgy gondolom, ezzel is úgy van a nagyérdemű, mint a „bio”-lapokkal. Egy darabig tetszik nekik egy-egy folyóirat, aztán olyannyira megismerik a szerzőket, hogy a cikkek egy részét akár meg is írhatnák helyettük. Még írásuk ritmusát is kiismerik. Sejtik, mikor kell a poénak érkezni, vagy éppen azt, hogy az adott szerző soha nem játszik a szavakkal. Következésképpen sose fog jönni a poén. Aztán, ha elunták a lapokat, más lapokat fognak járatni, olvasni.
Ha még valami érdekeset megtudok, majd jelentkezem. Addig pedig figyelmetekbe ajánlom az egyik napilap címében foglalt bölcsességet. Így szólt: A mobil és a laptop szétrombolja az emberi kapcsolatokat. Megjegyzem, virtuálisakat viszont épít. Ám az is igaz, hogy akkora a különbség a személyes és a virtuális között, mint az ég és a jég között.
Utolsó kommentek