Szegénység és/vagy gazdagság?
Nem akartam ma már többet írni, de nem hagy békén két téma. Az egyik egy tegnapi felvetés körünkben: Valaki az iránt akart tájékozódni, hogy miképpen álljanak a papok a szegénység témájához, hogyan éljék meg.
Azt hiszem, ugyanúgy, mint a világiak. Ne ragaszkodjanak semmihez rendetlenül. Ez nem jelent sem koldusságot, sem elgazdagodást. Utóbbira nekik jobb esélyük van. Legalábbis a cölebszben élőknek. Ugyanis nincs öröklés, nem osztódik a vagyon. Különösen a szerzetesség körében nem. Támogatók pedig többnyire időről időre felbukkannak.
Pál azt írja: tudok bővelkedni és tudok szűkölködni is. Krisztus felborogatja a pénzváltók asztalait, és kiveri őket a templomból mondván: Ne tegyétek Atyám házát rablók barlangjává!
Egyébként a gazdagokról megjegyzi: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. Ez képes- és erőteljes beszéd. A gazdag ifjúnak pedig azt ajánlja: Oszd szét minden vagyonodat a szegények között, és úgy gyere, s kövess engem.
A szegénység tanácsa ma is érvényes. (Nálunk elég széles körben meg is valósul éppen napjainkban.) Szegények mindig lesznek veletek. (Ma is vannak.) Nekem az a véleményem, hogy mindenki mindenért felel, amije van. Nem baj tehát, ha van valamije valakinek, de ha vannak javai, felel azért, hogy mire fordítja őket, mire használja őket. Minél több javakkal rendelkezik, annál inkább nő a felelőssége. Ezért komplikált a gazdag ember élete. Teleteszi magát biztosítékokkal, őrizteti, védelmezteti magát és javait, és talán retteg is attól, hogy elveszti őket.
A szegény élete egyszerű. Könnyebb neki a lényegre koncentrálnia. Mivel csak a legszükségesebbekkel bír, ha földönfutóvá lesz is, kevesebb vacakot veszít el, s megmarad valamennyi esélye a pótlásukra. Mivel magáról biztonsággal nem képes gondoskodni, belátja: legjobb, ha teljes bizalommal reméli az isteni gondoskodást. Ma különösképpen is látszik: mit ér az embernek, ha a világ erőiben bízik. Jön egy árvíz, és földönfutóvá lesz. Egy felülről gerjesztett erős infláció kétvállra teheti a gyűjtögetőt. Ugyanígy jár, ha bankja csődöt jelent be. Semmilyen biztosítéka nincs semmire.
Régóta úgy gondolom, hogy a jövedelmek növekedésével fordítottan arányos értelmes elköltésük esélye. És akkor a kockázatokról még nem is beszéltem.
A papoknak is ezeket üzenem.
Ma négyen mondtuk a passiót Máté leírása szerint. Tücsi volt az evangelista, magam Jézus, Anikó a tömeg, Gyuri pedig hol Pilátus, hol Péter, hol meg Júdás. Olyannyira bensőségesre sikerült a felolvasás, hogy utána magam is percekig hatása alatt maradtam. Azt hiszem, sokakban megelevenedtek a hallottak. Úgy kellett tudatosítani magamban: Már vége a passiónak, most a mise felajánlásánál tartunk, most a sanctus jön, most meg a kánon következik. Láttuk a hatást, és ez nem csak a mi érdemünk volt.
A titok ennyi: Többen rövid imában szoktuk kérni Istent, hogy „menjen át az üzenet”. Mi elmondjuk a tőlünk telhető legjobban, amint írva van. A többi nem a mi dolgunk.
Ma „átment az üzenet”. Deo gratias! Azt hiszem, hogy a templomban a legnagyobb természetességgel kell megnyilvánulnia a természetfelettinek. Érthető ez? Lehet, hogy nem, de igaz.
Utolsó kommentek