1. Abban az időben történt, amikor a szocializmust és a
laktanyát építettük. Tehát szűk 40 éve. Az általunk alapozott, de már fedelet
kapott csarnokban tanyáztunk mi, az építő brigád. Vártunk a munkakezdésre.
Unatkoztunk. Felkaptam egy agyagdarabot és feldobtam a tetőhéjazatra, melynek
párkányán galambok tanyáztak. Ez felélénkítette a társaságot. Mindenki
göröngyöket fogott a kezébe, hogy aztán vadásszon a galambokra. Mátraházi
honvéd telibe talált egyet. Az lepilinkézett. Azonnal kinyúlt. Én meg azonnal
megbántam, hogy ilyen marhaságra indítottam bakatársaimat.
2. Abban az időben már Wartburggal jártam dolgozni. Nem
azért, mert akartam, hanem, mert fogatos robottal tartoztam fizetségért.
Kocsival szállítottam a Kft. vackait. Így egy alkalommal a Flórián
Üzletközpontnak vittem valamiféle kertészszerszámokat. A piacnál kellett
ráfordulni arra az egyirányú utcára, mely levitt a föld alá az áruátvételhez.
Itt mentem úgyszólván lépésben, mikor is egy galamb – feltehetően nem akarta
otthagyni uzsonnáját a flaszteren – a kerekek alá került. Észrevettem, mert
szárnyaszegetten vergődött a kocsi mellett-mögött. Se megállni, se segíteni nem
tudtam rajta. A struggle for life sajátos esete? Nagyon sajnáltam.
3. Az Üllői út és Ferenc körút kereszteződésében a lottóház tövében van egy
sétáló nagyobb térség. Biztos, hogy van, mert egy alkalommal ott sétáltam,
amikor arra lettem figyelmes, hogy egy csapat galamb fetreng a földön. Néhányuk
már kimúlt, a többiek csapkodtak, furcsán viselkedtek. Valaki megmérgezte volna
őket? Valami romlott ételt kezdtek együtt csipegetni? Nem tudom. Az újságok nem
írták meg, hogy meg nem engedett módszerekkel irtja egy őrült Pest galambjait.
4. Egyik évben egy plakát – a karizmatikus találkozóé – egy anatómiailag
hűségesen ábrázolt galambot mutat enyhén alulnézetben. Behúzott lábai leginkább
a landolás előtti repülőre emlékeztetnek. Nem voltam megelégedve ezzel a
képpel. Tudom, a Szentlelket szerette volna ábrázolni. Ehelyett egy
biológiakönyvbe illő illusztrációt, egy tökéletesen megrajzolt madarat adott. A
Lélek ugyan valóban galamb képében szállt le Jézus keresztségekor, mégsem az
anatómiai precizitással való ábrázolást gondolom helyénvalónak. Meg is
fogalmaztam annak idején: A röpte, a suhanása pontosabban jellemezné a Lelket,
akit zúgó szélként, lángnyelvként is leírtak, aki maga a repülés, a meglepetés,
a sokszerűség, a biztos eligazítás, a szószóló, a tudás lelke, a szeretet
lelke.
5. Van még egyfajta olyan galamb, melyhez többszörösen is közöm van: a
regnum belső lapja, a Galamb, mely még az illegalitás idején indult
kőnyomatos formában, és azóta mind a mai napig megjelenik. Sokszor írtam bele
rövidebb-hosszabb cikkeket, rejtvényeket, sőt egyszer egy alkalmi különszámát
is összeraktam.
6. A környékünkön sok házigalamb él. Erkélyen, ablak előtt üldögélve lep meg
némelyik, mikor zuhanó kődarabként húz lefelé az emeletek mentén. Bámulom szép
mozgásukat, szárnyalásukat.
2008.04.17. 09:33 emmausz
Galambok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr895167910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek