Mickey webnaplója

Ez elég hülyén hangzik 10 év orosz tanulás után, mert robot szót az oroszban nem ismerek. A magyar csakugyan robotolt, s gyalog robotot vagy fogatosat teljesített. Az oroszban rabóta van, ám az nőnemű, s akkor meg málenkaja rabóta a becsületes neve. Lehet persze, hogy van egy titkos harmadik megoldás is, de az engem nem érdekel. A mai munkámról kívánok röviden beszámolni.
A nap eddigi leltára:
Reggel levettem 266 emailt, ebből 200 spam, 50 fütyinövelő-szer, tíz luxus karóra-reklám, hat kinyomtatandó anyag.
Ezzel időm elment a félnyolcas misekezdésig. Sőt.
Hétfő lévén ma én voltam a sekrestyés. Hoztam bort, ostyát, levertem az ostyatartó dobozka tetejét. (Na jó – kétszer.), letörtem a gyertya széleit, hogy ne kormozzon a szokottnál is jobban. Ettől elvált a kerámiatartótól. Meggyújtottam, hogy néhány cseppel visszaragasszam, majd eloltottam, mert még korán volt. Két perc múlva újból meggyújtottam, mert közben késő lett. Mise után kevertem egy nescafét, majd annyi korrektúrázás várt rám, hogy csak ebéd után néztem meg azokat a blogokat, melyek olvasása rendesen reggeli szórakozásom szokott lenni.
De ebédig a korrektúrázást befejeztem. (Kb. jó ötven oldal.) Előtte régi kedves ismerősöm, Gyuri látogatott meg, akinek soha nincs megállásnyi ideje. Most volt neki, most nekem nem volt. Közben telefon útján kitaláltuk, hogy bár kemény fedelesre szeretnénk a Tücsivel kiadásra kerülő könyvünket csináltatni, mégis puhafedelű lesz, mert ha kemény, akkor nem annyival olcsóbb, hanem annyival drágább a könyv. Ha ehhez veszem, hogy 3000 pld.-ban akarják kiadni, akkor szerintem is jobb a puhafedél. Még mindig jobb mint Fedél nélkül (Ez
a hajléktalanok lapjának a címe.). Sikerült egy ötforintos feldobásával eldönteni, hogy ha írás, akkor keményfedelű lesz. És tényleg. Írás volt, puhafedelű lesz. Tudjátok még követni? Egy kiadásra váró könyvről beszélek. Oké? vagy franciául d’accord, azaz: oui, entendu.
Ebéd után az obligát kávézás, snapsszal.
Majd scanner+recognita. Egyik számítógépbe vitt anyag helyrepofozása, másik holnapra hagyása. Ekkor fél három is elmúla, mire én felpattanék, és fél perec múlva az ajtót nyitottam. Ez akkor történt, amikor sziesztából megérkezett a főszerk. Még köszöntem neki egy emelettel lejjebbről, és azon nyomban elpatáztam a Pasaréti térre.
Hát persze, hogy nem írtam reggel újabb blogot. Most se teszem igazán, mert elég zokni lettem agyilag, lám csak annyi telt tőlem, hogy leírjam napom sűrítményét.
(Olyankor szoktam reggel írni, amikor egyedül vagyok, mert ha nem kell két-háromfelé figyelni párhuzamosan, akkor gyorsabban haladok saját munkámmal, és még belefér a delicatesse, vagyis a csemege. Ez aztán vagy bekerül valamelyik lapba, vagy nem. Kb. 2%-uk bekerül. A többi se rosszabb, csak mindenféléről szól, s nem illeszkedik egyik lap témájához se. Ezt nem bánom, nem zavar. Legyenek csak a neten, jó helyük van ott.)
Most, hogy így kiadtam magamat, megmagyarázom időbeosztásom mikéntjét. A mise nem tartozik a munkaidőkeretbe, már csak azért se, mert 8-tól kezdődik a munkanap. Beletartozna viszont óránként 10 perc lazítás, felállás a monitor elől. Ezt én nem teszem, ülve maradok, és folyamatosan dolgozom. Aztán amikor eljön az ideje, felpattanok, hazamegyek és punktum.
Coda: Hazajöttem. Feleség is. Azt újságolja, hogy könyvünk végül mégis keményfedeles lesz.  Hát ez van itt ma.