Mickey webnaplója

Nagyon tetszik Mócsy Imre SJ írása, aki szabadulása után a MÁV-nál dolgozott segédmunkásként, és aki kollégáinak az adósságtörlesztésről tartott előadást. Erősen rövidítve idézem:
Amikor felébredek… gondolok arra, hogy mennyi ember dolgozott azért, hogy én ilyen nagy fényességben ébredjek fel… Tartozom azoknak, akik a szenet kibányászták, akik a vezetékeket lefektették, a lámpákat felszerelték, az égőket gyártották.
Megmosdok. Hány ember dolgozott a Vízműveknél, hogy Bp. tiszta ivóvizet kapjon...
Öltözködéskor gondolok a len-, gyapjútermelőkre, a birkanyírókra, a gyárak építőire, a szabókra…
Iszom a tejet. Adósa vagyok annak a fiúnak, aki a tehenet legeltette, akik a fejőgépet kitalálták…
…és én nem tudok nekik semmit se adni.
Mindenkinek adósa vagyok.
Mindenki adósa mindenkinek, akik ezen a kultúrán dolgoztak.
…
„Amikor a vasútnál jelentkeztem segédmunkásnak, három jófeltételt tettem: Állapotbéli kötelesség – szeretet – vidámság.
Az első azt jelenti, hogy minden munkámat lelkiismeretesen végzem.
A szeretet azt jelenti, hogy a munkából kiveszem a részem, és nem akarom a nehezebb terhet munkástársaimra hárítani; azonkívül elsősorban velük szemben gyakorlom az aranyszabályt: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek…” A vidámság pedig azt jelenti, hogy ne kényszeredetten vállaljam a munkát, mintha valami jogtalan teherként rakták volna rám, hanem örömmel végezzem minden dolgomat, ami a munkatársaimnak is könnyebbé teszi a munkát és szebbé az életét.”
Mócsy Imre, a vagány jezsuita meg is valósította, amit eltervezett.
Ha okfejtését megértjük és a gyakorlatba átvisszük, alighanem egy életre elég alapozást valósítunk meg.
A szerzetes pap a hálán túl azt fejezi ki, amit a pszichológusok a félig telt, ill. félig üres pohárral modellálnak.
Mócsy a félig teltet választotta azzal, hogy igyekszik teletölteni teljesen azt a poharat.
Azért is vázoltam a fentieket, mert a közélet és a média tele van mindenszarizmussal. Nagyon tévednek, és nagy a felelősségük, amiatt, hogy a teremtett világ pozitív oldaláról aránytalanul kevés szót ejtenek.