Mint beszámoltam róla, megkerestem korábbról ismert és
általunk kedvelt, szemrontó játékunkat, a mahjong-ot (így egy g-vel írva,
szemben a szabályossal: mahjongg, franciául: mazsong, magyarul: ma zsong) és a
google-n keresztül lehívjuk otthoni gépeinkre.
Elég, ha beírom a gép keresőjébe: mah, és gratis letölti a piramis alakú
elektronikus dominót, melyet Miki fiú csak „terített memory”-nak nevez, mert
felfordítva találjuk a táblán a leszedendő képecskéket – párostul. Ámde csak az
egyik élük mentén szedhetők le, és csak akkor, ha nem fekszik rajtuk egy másik.
Nem részletezem tovább.
Újabban feleség játszik az ő gépén, férje (ez én vagyok) játszik az én gépemen.
Az ennek a játéknak az érdekessége, hogy hang is tartozik hozzá.
Cuppogó-kluttyogó hang hallatszik, ha leveszek egy párost az egérrel, és
szabályos vulkánkitörést, ha megvertem a gépet. A háttérben valódi kúpos vulkán
füstölög, s mellette egyre erősödő morajlás nyomatékozza a dolog komolyságát.
Vasárnap feleség vagy háromszor megverte a gépet, mindannyiszor hallatva a
győzelmi éneket, a vonagló morajló hangokat.
Nekem meg nem sikerült. Van ez így.
Tegnap aztán mielőtt feleség megérkezett volna munkahelyéről, sikerült nyernem.
Az utolsó kockák eltávolítása előtt azonban a riportermagnót készenlétbe
helyeztem. Amikor az utolsókat is elkluttyogta a játék, bekapcsoltam a magnót.
Ettől kezdve nincs véletlen, nincs pechsorozat, sem megalázó vereség.
Csak bekapcsolom a magnót, és felerősítem a hangot, hogy jól hallja a másik
szobában tartózkodó asszonytársam is sikeres kimenetelű játékom „zenéjét”.
Persze nem álltam meg, hogy meg ne mutassam neki is újításomat.
Jót mosolygott rajta, valahogy úgy, miként egykoron Júlia Balassi
Bálinton.
Utolsó kommentek