Mickey webnaplója

Szavak, szavak…
Ha találkozom egy -li végű főnévvel ..., gigerli, kifli, fuszekli, … megjelenik nekem Nemeshegyi Péter SJ alakja, aki ebédre várva, már az ebédlőasztal körül üldögélve több ízben ajánlotta, játsszunk a szavakkal. Szedjük csokorba a -li végűeket. Felkérése nyomán csokorba szedtük. Egyszer születésnapjára megleptem egy abc-be rendszett szógyűjteménnyel. Egy lapra nyomtattam ki az általam ismert -li végűeket. Már akkor sejtettem, hogy a sámlitól a hóbliig sokkal több olyan szó van, mint ami egy lapra ráfér.
Czakó Gábor meg szószedet készített, amely a megy szó valamiféle árnyalt formáját mutatta. Közel ezernél tartott, amikor magam még vagy száz újabb, általa is elfogadott szóval gazdagítottam gyűjteményét.
Joggal csodálkozik el az ember azon, hogy nyelvünk mennyi finom árnyalatot produkál, hogy a megy szót másvalahogyan kifejezze.
Cz. G. egyik könyvében lehozta a listát. Ám azóta is, ha megakad a szemem egy érdekesebb szóalakon (pl. settenkedik, sompolyog, biceg, szedi a lábát), óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: Vajon benne van-e ez a szó a gyűjteményben?
Azon is el szoktam mélázni, vajon más nyelvek hogy fejezik ki ezeket az „elhúzza a csíkot”-féle finom megfogalmazásokat.
Ha azt kérded, hogy hány szót használ egy nyelv, pl. a magyar, nyugodt szívvel állíthatom, hogy végtelenül sokat. Elkezdem: egy, kettő, három… számolhatok végtelenül magas számértékig, s az mind külön szó. És akkor jönnek a történelmi régiségből felmerülő szavak, a szleng, a szakszavak, a gyereknyelv, az idegenből naponta érkező új jövevények.
(Két új szóval élek: woke-kifejezések, mindenszarizmus.)
Egyik se élt gyermekkoromban.