Karol Wojtyła
Olvasom Reményi Judit könyvét II. János Pál pápáról. A már
nem élő szerzőnőt személyesen ismertem. Reményi J. Nicodem szerepel könyvén
szerzőként feltüntetve (Nem bízott benne, hogy elfogadják, ha női nevet ír oda
ő, aki a La Stampa c. olasz lapnál dolgozott évekig.)
A könyv egyebekben érdekes. Rövid sztorik mai élő nyelven megfogalmazva.
Mindenféle előképzettség nélkül érthető anekdotázó stílusban megírt kötet ez.
Egyetlen hibája, hogy kurzív betűket használ mindvégig. Ezt nagyon utálom, mert
nem talpas betűtípus, és egyébként is nehezebb olvasni a döntött betűket.
Feltehetően azért szerkesztette ilyenre, mert azt akarta, hogy jobban
hasonlítson a kézíráshoz. Kár.
Mindenesetre jó humorral megírt összeállítás. Egy gazdag, sokoldalú,
számos tehetséggel megáldott ember képe bontakozik ki az olvasó előtt Karol
Wojtyłáról, akinek egyébként is csodás volt az élete. Miért mondom ezt?
A lengyel pap-püspök-érsek-pápa tele volt életigenléssel, vidámsággal, pedig
előbb húgát, majd anyját-apját is elveszítette. Szerette a sportot. Kirándult,
evezett, sízett, focizott. Szerette a filozófiát, az irodalmat, a művészeteket,
maga is írt verset, drámát, igen sok elmélkedést, filozófiai értekezést.
Szeretett előadni. Kellemes bariton orgánummal áldotta meg az Isten. Szépen
énekelt. Szerette a zenét. Szerette a nyelveket. Félelmetes tempóban tanult meg
igen sok nyelvet. Szerette az embereket. Érseki palotája őrizetlenül állt, s
szívesen fogadott mindenkit. Megbízott a megbízhatatlanokban, tekintete a
vesékig hatolt, de szeretettel nézte az embereket. S ha ez kevés volna,
szeretem benne, hogy együtt lélegzett a transzcendens világgal is. Egy német
katonai teherautó elütötte, agysérülést okozott neki. De utána memóriája
befogadóképessége hatalmasan megnőtt. Igaznak tűnik, amit róla mondtak: Akivel
egyszer találkozott, arra évtizedek múlva is emlékezett. A természetes
képességeire épített a kegyelem. (Gratia supponit naturam.) Tetszett, hogy
megbocsátott Ali Agcának, tetszett egy fiatalkori sztorija, mely esendőségéről
szól. Egyik települést látogatta, de elkéste az utolsó buszt. Reggel pedig
dolga volt, ezért kiállt stoppolni az esőben az országútra. Egyszer csak egy
lengyel bm-es kocsi állt meg, s kérdezték, kiféle, miféle. A sofőr látva
ruháját, rákérdezett: Aztán pap maga? Igen. Aztán békepap-e. Erre is bólintott,
ha nem is mondta Wojtyła püspök, noha ez nem volt igaz! Ám szeretett volna
hazajutni. Erre a sofőr megjegyezte: Hát akkor csak ácsorogjál tovább a
zuhéban, te idióta! – és rátaposott a gázpedálra. Épp ettől olyan emberi, hogy
maga is kísértést szenvedett. Hogy nem volt tökéletes. Sokan azt mondják, hogy
Reagan, mások azt, hogy Gorbacsov érdeme a SzU megszűnése. Megint mások
Máriának tulajdonítják ugyanezt, és vannak, akik Karol Wojtyłának. Mindegyikben
van igazság. Az kétségtelen, hogy II. János Pál Ne féljetek! programbeszédével,
látogatásaival ugyancsak hozzájárult a kommunista birodalom bukásához.
Ha mást nem is tekintek, csak azt a népvándorlást, mely halálakor indult
Lengyelországból, de az egész világról is, mert mindenünnen özönlött a nép
Rómába, nem véletlen, hogy önkéntelenül ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint
egykor Longinus századosban, aki Krisztus halálakor jelentette ki: Ez az ember
Isten szentje volt.
Érdemes elolvasni a 17 éve – még bőven a pápa életében – megjelent
könyvet.
Pio atya
Koporsóját most, 40 évvel a halála után nyitották fel.
Meglehetősen közelről láttam a tévében újra meg újra a testet. Nemcsak a cipője
fényes és sima, az arca is. Mondom Tücsinek: Te, ennek az embernek simább az
arca negyven évvel a halála után, mint nekem, pedig én élek. Még hozzátettem
morbid megjegyzésként: Ha a hét törpe elesne vele, ő is életre kelne, mint
Hófehérke. Merthogy olyan mesebeli ez az előfordulás.
Csakugyan valószerűtlen ez a valóság, és csakugyan ez a valóság. Nekem azért
nem új, mert már láttam Vianne-ben Viannei Szent János üvegkoporsóját. Olyan
fényes az arca, mintha viaszból volna. Teljes épségben és szépségben mutatja a
szentet, immár évszázadok óta. Ha nem hiszed, menj oda és nézd meg.
2008.04.25. 10:22 emmausz
Isten szentjei
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr705167922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek