Mickey webnaplója

Megint vettünk tíz töpörtyűs pogácsát az Auchanban. Hazaérve megtízóraiztunk. Ahogy pattintgatok a pogácsa rücskeiből, Tücsi megjegyzi: Milyen ropogós. Valóban az. Idénye ugyan az ugyancsak ropogós cseresznyének van, de hát a pogácsa is ropogós. Azonnal ráhúzom a népdalra: Érik a ropogós pogácsa / viszek: a babám hadd zabálja /
Viszek a babámnak: za-ha-bá-hál-ja / ha éhes, jóllakjon, nahát, na.
A merénylet, amit elkövettem a dal ellen, az a szöveg egy ponton való kisiklatása volt. Ez történik az amerikai filmekben is. A valóságot alig észrevehetően kisiklatják egy ponton, és ettől válik abszurddá a történet, mert az eltérítésnek következményei vannak. Alig kell gondolkozni a történetsablonokon, mert attól függően, hogy egy alapsztori melyik valóságelemét térítem el a reálistól, attól függően kapok más és más történeteket.
Olyan ez kicsit, mint a kaleidoszkóp. Nincs esélye annak, hogy ugyanolyan alakzatra álljanak be a színes üvegcserepek, mint amilyennek egyszer már mutatkoztak. 
A regnumban hosszasan tanítgatott bennünket a pater, László Gábor. Tőle hallottam először azt a hasonlatot, hogy ha a váltót átállítják, a vonat szinte alig észrevehető pályamódosítást szenved. Ám ennek a kezdetben alig észrevehető eltérésnek később beláthatatlan következményei lesznek. Akár párhuzamosan is haladhat a két sínpár egy darabig. Aztán egyszer csak éles kanyarral teljesen más irányba térülnek egymástól.
Ismernem kell az igazi pályát, mely célba ér. Ha egy váltó letérítene róla, amint észreveszem, az első adódó alkalommal le kell ugornom a téves sínpáron haladó vonatról, és vissza kell térnem a bizton célba érő pályára.
Könnyű a vallásosnak, mert az ő fix vonatkoztatási pontja személy, akit célszerű követnie, hiszen ő maga az út.
De nehéz dolguk van a párttagoknak, mert emberi kitalációt kell követniük többé-kevéssé szorosan.
Ezért van nehéz dolguk az izmusok követőinek is, mert egy stílus (stb.)beli kinövést kell követniük kényszeresen. Pl. a grafikusnak az egy vonallal való ábrázolást. Pl. a dodekafon zenét szerzőnek szerkesztésbeli megkötöttségek miatt, az alaphang hiánya miatt (nincs viszonyítási pontja), pl. az absztrakt festőknek, akik nem ábrázolhatnak semmiféle felismerhető dolgot, pl. a liberálisoknak, mert mindent relativizálniuk kell, noha vannak megkérdőjelezhetetlen igazságok, melyek, ha nem volnának, az élet éppolyan anarchiába váltana át, mint a forgalom közlekedési szabályok nélkül.
Ha tehát irányt változtattam, tudnom kell róla, különben soha nem térek vissza a jó irányba, soha nem érek haza.